Minden szentek Ünnepére

Minden szentek Ünnepére

Bealkonyult.
Viharfelhők úsznak az égen
Kámzsába bújnak a füstölgő kémények
Megrohannak fájó emlékek
A szél felkapja az utca porát
Szemem így elveszti látását
Arcom dús könny boritja
Gyászom táplálja tovább
Hosszan öntözi térdeplőm zsámolyát
Torkomat köhögés szoritja
Ha csak a tegnapra gondolok
Eltávozott barátomért gyászolok
Gyászolok szeretteimért
Gyászolok számtalan rossz tettemért
Felhalmozott gyarlóságaimért
Elmulasztott lehetőségeimért
Gyászolhatnék elfecsérelt perceimért
Megcsonkitott lelkiismeretvizsgálataimért
Szükmarku szeretet-adományaimért
Kishitüségemért,elégedetlenkedéseimért
Gyászomban is nyerhetek penitenciát
Az őszinte megbánás adhat feloldozást
Könyörgő fohászom váljon rózsakoszoruvá
A szenteltviz friss tavaszi mezők illatává
Igy gyászom feloldozást nyer
A mindenszentek életáldozatával
Hátralévő napjaim harmóniája
Beolvad majd a gyász fájdalmába.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »