ŐSZI ANZIKSZ

ŐSZI ANZIKSZ

  1. Szonett

 

 

Altató dalt fütyül a szél este.

Ragyognak a csillagok az égen,

Hold a Vénuszt táncra kéri éppen.

Elpihent a város, minden csendes.

 

Ember, állat elfáradt, már alszik.

Álmaikban messzi úton járnak,

lehet, hogy a hetedik határban.

Néha egy-egy madár-pitty még hallszik.

 

Lámpafényben fák árnyékot vetnek,

földre színes falevelek hullnak.

Szerelmespár kézen fogva sétál.

 

Nézem őket, s emlékek szívembe

varázsolják a csodaszép múltat.

Égen a Hold Vénusztól odébb áll.

 

Budapest, 2017. szeptember 21.

B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Editkém!

    Szeretettel gratulálok szép szonettedhez!!

    Ölellek:Saci

    1. Drága Sacikám!
      Nagyon jól esett a gratulációd!
      Szeretettel köszönöm: Edit

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha Rómába mész   Ha egyszer Isten adja és sorsod lapjaira Róma nevét írják az angyalok, utolsó órádról visszanézve mennyei fénye ott ragyog. Botló lábadért,

Teljes bejegyzés »

Születésnapodra   Az ég most kék, mint Mária palástja, s  úgy mosolyog, mint az ő szeme, édes, illatos fátyolba burkol a szeptemberi szél lehelete.  

Teljes bejegyzés »

Csendesen   Hűvösen, kedvesen. jön az ősz  csendesen. Ringató, álmodó, reggelen  átfutó. Dúdolom, vállalom, zenéjét  hallgatom. Elringat, megnyugtat, lelkemnek gyógyírt ad. Keringő levelek, szépítő permetek,

Teljes bejegyzés »

Kezed a vállamon /Fájdalmas Szűzanyámnak   Hogy segítsek fiam? Szívemben fájdalom. Széttört életedet magamhoz vállalom. Mit tehetnék, mondd csak? Ajkad, szemed néma. gondolatod lesem, megtalálom

Teljes bejegyzés »

Sóvirág   Élettelen, holtan ropog a kiszáradt fűszál lábunk alatt, szemünk szikkadt, fénytelen keres valaha- volt csillogó tavat. S míg reménytelen lépsz, emlékeid pora, mint

Teljes bejegyzés »

Felhők a vízben

Felhők a vízben   A tóparti fű még magában őrizte a délelőtti eső friss, ázott földillatát, de a nap már magasan járt, és felszárította a

Teljes bejegyzés »