Börtönbe zárva

Akai Katalin

 

             Börtönbe zárva

 

Testem fájdalmas börtönében élek.

Öklömmel verem! Jobbat remélek.

Hiszem, és tudom, eljön majd az idő.

Kiszabadulok!  S gyönyörű szárnyam nő.

Könnyedén cikázok, szivárvánnyal játszom,

felhőkről lábamat, napsugárba mártom.

 

Repülök a fénylő végtelen kék égben,

nem akadályoz már elhasznált testem.

Levetettem! S vele a gondokat.

Egy kupacba raktam, így lettem boldogabb.

Könnyedén cikázok, szivárványt ugrálok.,

égi ugrókötél, angyalokkal  játszom.

 

Sok földi bajomat, sikerült ledobnom,

gyarló életemből végre szabadulnom.

Itt már nincs irigység, rosszindulat, átok,

csak jóakaratot, boldogságot látok.

Könnyedén cikázok, szivárványból fonok,

csodaszép sálakat. Majd neked is adok!

 

Itt már más világ van, erre vágytam régen

Őszinte szeretet mindenki szemében.

Nem fáj már testem, lelkem sem szenved,

Az aki rossz ember, ide már nem jöhet.

Könnyedén cikázok, Szivárvánnyal játszom,

Ha jó ember voltál, leszel majd pajtásom.

 

                                                               

 

Akai Katalin
Author: Akai Katalin

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim segítségét, biztatását köszönöm. Az Irodalmi Rádiónál értek az első sikerek, ma is hálás vagyok érte. Több irodalmi magazin és folyóirat szerzője vagyok, számos irodalmi közösség megtisztelt azzal, hogy tagjai közé fogadott. Huszonhat hazai és nemzetközi pályázaton irodalmi díjat, vagy helyezést kaptam, és eddig negyvennégy antológiába válogatták be verseimet és prózáimat. Az Irodalmi Rádiónál sok értékes díjat kaptam, többek között a Gyermekvilág pályázat második, következő évben első helyezését. A Cédrus Művészeti Alapítvány Napút-nívó díjjal jutalmazott. A „Szárnypróbálgatók” és az „Életmesék” pályázatokon is többször díjazták és kötetbe válogatták írásaimat. Az "Életmesék" című Nemzetközi Irodalmi Pályázaton három egymást követő évben kaptam meghívást és díjat az Országház Vadásztermében tartott ünnepségeken. Az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnál számos pályázaton helyezést értem el többek között 2017-ben „Az év nyugdíjas költője" pályázaton 3. helyezést értem el. 2018-ban megkaptam a Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díjat. 2019-ben megjelent az “Ezt is túléljük” című novelláskötetem. 2020 nyarán Lélekrózsák című verseskötetem került a könyvesboltokba. Gyermekkoromtól szenvedélyem az olvasás, történet és versírás. Bármilyen nehézséggel kerültem szembe, a könyvek birodalmában mindig menedékre találtam. Első és örök nagy példaképem Jókai Mór. Könyveire vadásztam a könyvtárban és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

5 válasz

  1. Fájdalmasan igaz vers! Egyszer majd elmúlik minden fájdalom, és csupa jó dologban lesz részünk, ezt gyönyörűen megfogalmaztad! Gratulálok Kata, köszönöm, hogy olvashattam!

    1. Hálásan köszönöm Gabika! Éppen ezt szerettem volna kifejezni, hogy ne féljünk az elmúlástól, és elfogadjuk azt amit kapunk. Köszönöm szépen!

  2. A test mint börtön. A belőle való kiszabadulás, amit nyilván sokan halálként, pontosabban egy új életszakasz kezdeteként (kezdet és nem vég) azonosítanak, engem kicsit meglepett. Olyan életvágy és olyan élethit, ami-látszólag-épp (a)halálban fejeződik ki és valósul meg. A halált megfosztja tragikusságától, hatalmasságától, mondhatni lefokozza. Ez lehet legalább úgy és annyira ijesztő mint ahogy és amennyire biztató.
    Persze, jelen van itt a nagyon rokonszenves, derűs hit az eljövendő boldogságban.
    A végén hirtelen: ha jó ember leszel. Ha. Itt a feltétel. Váratlan megjelenik és lezárja a verset. Nincs ellenvetés, nem lehet.

    1. Szívből köszönöm, kedves Péter az érdeklődést és az olvasást. Nagyszerű, mélyreható elemzés. Ha a testtel gondok vannak, a lélek szabadulni és maradni is szeretne, gyakran egyszerre. De ha menni kell, akkor inkább így, vidáman, és békésen. Üdvözlettel, Katalin

      1. Azt hittem, értem, mire gondolt, mi a mű vezéreszméje. Én kissé mást értettem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »