A sirály és a vadkacsák

A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette.

Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására.

Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja ezeket a kacsákat repülni.

Eléggé tehetetlennek és idétlennek találta a szülőket is, így elő is állt azonnal az ajánlatával.

Ha azt teszitek, amit mondok, kitárul előttetek a világ! Eljuthattok más vizekre is, mást is ehettek, ihattok. Kényelmesebb fészket rakhattok.  Csak meg kell tanulnotok repülni a kéklő fellegekig.

Meg kell tanulni repülni? Mióta szoktak a kacsák magasban kószálni? Miért kellene az nekünk? -gondolta az öregebbik, de nem szólt egy szót sem.

Némi tétovázás, – mert egy kicsit csak kecsegtető volt a világfelfedezés – után a két szülő rábólintott az egyezségre, miszerint a sirály naponta tanítgatja őket szárnyalni a magas égen.

A mester pontosan megtervezett mindent, sorrendet, napirendet, edzést, táplálkozást és kitartóan és türelmesen is végezte munkáját. Egyenként a hátára vette őket, magyarázott. De mindhiába. A leckét ugyan nap, mint nap felmondták, de előrébb nem jutottak az eddiginél.

A kacsáknak tetszett ugyan a röpködés, de csak a sirály hátán maradtak mindenkor. Eleinte türelmesen várta az eredményeket a jótevő, de kezdett fogyatkozni a hite. Azt gondolta szándékosan nem munkálkodnak a tanítványai, csak őt kihasználják, hiszen mindig jókedvben teltek a tanórák.

Majd hangot is adott a gondolatainak: Ha nem teszitek, amit mondok, nem foglalkozom veletek többet!

Hogyan tehettek volna szerencsétlenek eleget ennek az elvárásnak, hiszen adottságaik folytán soha sem fognak tudni, úgy szárnyalni, mint a sirályok.

Később a sirály belátta, hogy a célja nem volt helyén való. Mindenki csak született határain belül képes cselekedeteket elvégezni.

Csak ekkora már valamit mégis elrontott, megmutatta azt a világot, ahová továbbra is csak sóvároghatnak a kacsák, de maguktól el nem juthatnak. Ígéreteinkben legyünk körütekintőbbek, hogy ne okozzunk felesleges fájdalmakat másoknak.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Irigység

Irigység „A szelíd szív a testnek, az irígység pedig a csontoknak rothadása” Megrontja a házasságot, a családon belüli harmóniát Saul király irigy szemmel nézte Dávidot

Teljes bejegyzés »

Mondanám

Mondanám, hogy ‘reggelt, de már inkább estelt… Mondanám, hogy édesem, de még mindig csak a sóst eszem. Mondanám, hogy igen, sietek, de akaratlanul is, csak

Teljes bejegyzés »

Veszteség.

Kicsit fura, hogy az idő nem állt meg,  De a hiányod bennem lüktet,  Hogy ott állok megtépázva, bénán,  Mint kit a gyorsvonatról kilöktek.    Csak

Teljes bejegyzés »

Ember…

Sírva születünk és nyögve távozunk.  Sok-sok év határoz meg minket.  Az élettől elválni oly nehezen tudunk-  Akkor is, ha itt az alagút vége.    Mikor

Teljes bejegyzés »
Prózák
Vígh Erika

Bella

Bella   A csend éppen olyan tömény volt, mint a sötétség. Két kutya összekapott valamin ebben a sűrűségben, azután a csend még vastagabb lett. Minden

Teljes bejegyzés »