A sirály és a vadkacsák

A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette.

Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására.

Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja ezeket a kacsákat repülni.

Eléggé tehetetlennek és idétlennek találta a szülőket is, így elő is állt azonnal az ajánlatával.

Ha azt teszitek, amit mondok, kitárul előttetek a világ! Eljuthattok más vizekre is, mást is ehettek, ihattok. Kényelmesebb fészket rakhattok.  Csak meg kell tanulnotok repülni a kéklő fellegekig.

Meg kell tanulni repülni? Mióta szoktak a kacsák magasban kószálni? Miért kellene az nekünk? -gondolta az öregebbik, de nem szólt egy szót sem.

Némi tétovázás, – mert egy kicsit csak kecsegtető volt a világfelfedezés – után a két szülő rábólintott az egyezségre, miszerint a sirály naponta tanítgatja őket szárnyalni a magas égen.

A mester pontosan megtervezett mindent, sorrendet, napirendet, edzést, táplálkozást és kitartóan és türelmesen is végezte munkáját. Egyenként a hátára vette őket, magyarázott. De mindhiába. A leckét ugyan nap, mint nap felmondták, de előrébb nem jutottak az eddiginél.

A kacsáknak tetszett ugyan a röpködés, de csak a sirály hátán maradtak mindenkor. Eleinte türelmesen várta az eredményeket a jótevő, de kezdett fogyatkozni a hite. Azt gondolta szándékosan nem munkálkodnak a tanítványai, csak őt kihasználják, hiszen mindig jókedvben teltek a tanórák.

Majd hangot is adott a gondolatainak: Ha nem teszitek, amit mondok, nem foglalkozom veletek többet!

Hogyan tehettek volna szerencsétlenek eleget ennek az elvárásnak, hiszen adottságaik folytán soha sem fognak tudni, úgy szárnyalni, mint a sirályok.

Később a sirály belátta, hogy a célja nem volt helyén való. Mindenki csak született határain belül képes cselekedeteket elvégezni.

Csak ekkora már valamit mégis elrontott, megmutatta azt a világot, ahová továbbra is csak sóvároghatnak a kacsák, de maguktól el nem juthatnak. Ígéreteinkben legyünk körütekintőbbek, hogy ne okozzunk felesleges fájdalmakat másoknak.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »