Hova száll a héja?

Az ősz közeledtét már jelzi, hogy a tó partján egyre több madár gyülekezik. Készülődnek a hosszú útra.

Itt szoktak gyakran találkozni a szürke gémek és darvak is. Már évek óta jól ismerik egymást. Mondhatnám barátságot kötöttek. Hol kisebb csoportokban, de akár külön fajból származóként is jól értik egymás gondolatát. Találkozásukat a természet adta, nem ők erőltették a másikra magukat. A tó összetartja őket.

Nem nézi ezt jó szemmel a kárókatona. Irigyli, hogy ilyen békésen megvannak egymás mellett. El is megy árulkodni a rétihéjához.

Ez nem állapot! Tenned kell valamit! Nem lehet, hogy a gémek és a darvak ennyire barátkozzanak!

Cseppet sem gondolkodott a héja. Felborzolta a tollait, azonnal a tó felé indult dühében. Már messziről rikácsolni kezdett.

Miféle dolog ez, hogy itt ti együtt vagytok? Nem tudjátok, hogy kinek hol a helye? A darvak legyenek a darvakkal, a gémek a gémekkel! Nem, hogy örülnétek annak, hogy nem pusztítunk el benneteket!

Csak ámultak, bámultak mindahányan voltak. Nem értették mi a baj velük, mikor ők csak itt ártatlanul pihengetnek, beszélgetnek. A nagy vijjogásra még a többi madár is felfigyelt. Senki nem értette mi a probléma. A darvak és gémek már- már szégyellték magukat a többik előtt. Nem is adott ki egy hangot senki sem.

Mit gondolhatnak rólunk a többiek? Mi nem vétettünk senkinek. Évek óta itt találkozgatunk, eszünkbe sem jut bántani senkit. Az lehet a baj, hogy neki nincs barátja? Aki nem engedelmeskedik, azt azonnal agyon csipkedi.

Kis idő múlva lecsillapodott a héja, igaz ugyan a később visszaérkező kárókatona még cukkolt egyet rajta, majd megbánást nem mutatva tovább vijjogott.

Közben nem vette észre, hogy mi történik mögötte. Vihar közeledik, tornyosulnak a felhők. Csoportosulnak a szárnyasok, hogy ellene szövetkezzenek. Elegük van az ilyen kirohanásaiból. Arra járt éppen a vadász. Messziről nem látta pontosan mi történik, csak a héja ordenáré hangját, felfuvalkodott testét vélte felfedezni. Arra gondolt, hogy elkezdődött a támadás az ártalmatlan pihenők felé.

Célzott és lőtt. Szándékosan mellé, mert tudta, hogy lassan védett lesz, nem szabad ok nélkül pusztítani.

Az annyira megijedt, hogy többé feléje sem ment a társaságnak. A tavat örökre elkerülte.

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Pacifista szellem

  Ne tévesszen meg a csendes, kimért jellem, Ez csak egy tudatosan használt, szép jelmez. Sajnos jelmezt viselek, mert ez védelmez, Nem engedi a lelkemet

Teljes bejegyzés »

Megérintettél

Megérintettél egy fátyolos őszi napon, Mikor szomorúan ültem egy megkopott padon. Nem a kezeddel tetted, csak a szemed látott, S távolról az idő velünk bolondot

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Félek

Magányos órák börtönében elönt a félelem, Az idő hozzám oly kegyetlen és végtelen. Reményt vetnek rám az ígéretes csillagok, S néha sírnak velem együtt az

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Égi léptek

Égi lépteid nyomában járok, Hisz éltetnek téged az égi álmok. Szabadságod lángol bennem, Itt ragyog minden egyes versben.   Rímekre írom a madár szárnyalását, Átadom

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Időtlen menedék

Álmaimnak hűlt helye már, Túl nagy ígéretet tett nyár. Elvesztettem egy álmot, hagytam elhalni, Most tőled próbálom a boldogságot elkapni. Számomra megállt az idő, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Árnyék

Szabadságra és boldog jelekre vágynék, De te most úgy ölelsz, mint egy fojtogató árnyék. Tátongó űr emészti fel most érzelmeim, Sírnak a meg nem történt

Teljes bejegyzés »