Az év trubadúrja

Az év Trubadúrja

Górcső alá vettem az elmúlt esztendőt
Nézem ámulva lapjait mint szomoru veszendőt
Bizony elmulasztottam számtalan teendőt
Ezért napokig irhatnék szomorkás kesergőt

A hajnali ébredés első boldog pillanata
Élek!,élek!,s a felismerés jó kedvem megujitja
Tovább végezhetem munkám épithetem álmaim
Az élet rejtelmeit kutatva megnyilhatnak szárnyaim

A boldog felismerés naponta megismétlődött
Dalolt a lelkem, napi gondokkal könnyen megmérkőzött
Szeretettként szállt a dal családom, betegeim felé
Mert a trubadúr lantjának hangjait ültettem belé

Bár a hangom megkopott,s rekedtté vált
Lantom húrjai még fényesen csengenek
Szerető karjaim mindenkit átölelnek
S lantomnak húrjai testvéri csókot hintenek

S szavakba öntöttem a trubadúr imáját
Harcos kardomra kérem az Úrnak áldását
Verseimre rimeljen majd a győzelem húrja
Igy szeretnék lenni a múlt esztendő trubadúrja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »