Az év trubadúrja

Az év Trubadúrja

Górcső alá vettem az elmúlt esztendőt
Nézem ámulva lapjait mint szomoru veszendőt
Bizony elmulasztottam számtalan teendőt
Ezért napokig irhatnék szomorkás kesergőt

A hajnali ébredés első boldog pillanata
Élek!,élek!,s a felismerés jó kedvem megujitja
Tovább végezhetem munkám épithetem álmaim
Az élet rejtelmeit kutatva megnyilhatnak szárnyaim

A boldog felismerés naponta megismétlődött
Dalolt a lelkem, napi gondokkal könnyen megmérkőzött
Szeretettként szállt a dal családom, betegeim felé
Mert a trubadúr lantjának hangjait ültettem belé

Bár a hangom megkopott,s rekedtté vált
Lantom húrjai még fényesen csengenek
Szerető karjaim mindenkit átölelnek
S lantomnak húrjai testvéri csókot hintenek

S szavakba öntöttem a trubadúr imáját
Harcos kardomra kérem az Úrnak áldását
Verseimre rimeljen majd a győzelem húrja
Igy szeretnék lenni a múlt esztendő trubadúrja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az angol édes vonzata

Angolul tanulni mindig nagyon jó, Csak mindennap egy kicsit fárasztó. Könnyen megy azonban a tanulás, Ha Te foglalod a helyet, s nem más.   Csak

Teljes bejegyzés »

Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »