Az év trubadúrja

Az év Trubadúrja

Górcső alá vettem az elmúlt esztendőt
Nézem ámulva lapjait mint szomoru veszendőt
Bizony elmulasztottam számtalan teendőt
Ezért napokig irhatnék szomorkás kesergőt

A hajnali ébredés első boldog pillanata
Élek!,élek!,s a felismerés jó kedvem megujitja
Tovább végezhetem munkám épithetem álmaim
Az élet rejtelmeit kutatva megnyilhatnak szárnyaim

A boldog felismerés naponta megismétlődött
Dalolt a lelkem, napi gondokkal könnyen megmérkőzött
Szeretettként szállt a dal családom, betegeim felé
Mert a trubadúr lantjának hangjait ültettem belé

Bár a hangom megkopott,s rekedtté vált
Lantom húrjai még fényesen csengenek
Szerető karjaim mindenkit átölelnek
S lantomnak húrjai testvéri csókot hintenek

S szavakba öntöttem a trubadúr imáját
Harcos kardomra kérem az Úrnak áldását
Verseimre rimeljen majd a győzelem húrja
Igy szeretnék lenni a múlt esztendő trubadúrja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vágyom Rád

Mint száraz föld az eső éltető nedvére, mint éhes gyermek a cukor édes ízére, mint sarjadzó növény az ösztönző napsütésre, mint fáradt vándor a meleg

Teljes bejegyzés »

Fehérvári pacsirták

A Szent Anna-kápolna rózsaablakában két pacsirta üldögél békésen, magában.   Hajnalonként énekük elhallatszik messzire, boldogságuk zenéje így derít jókedvre.   E szépséges muzsika egybeforrt a

Teljes bejegyzés »

Reményem

Negyvenhét év kellett hozzá – mint egy hosszúra nyúlt próba: néha káosz, máskor ragyogás, és nem kevés megpróbáltatás.   A napok s évek jöttek-mentek, kilincset

Teljes bejegyzés »

Borongós történet

* Nem fogadta ujjongás, nem fogadta virágeső, amikor végre megérkezett, és sáros lábbal, fáradtan, egy részeg bizonytalan imbolygásával átlépte a küszöböt. Pedig nem ivott egy

Teljes bejegyzés »

Eredeti

Inspirálódj, de ne légy replika, hisz emberként fontos az etika! Magadból meríts színeket, hogy fényeddel  festhesd meg képedet! Bár lehet szép is a reprodukció, kopíros

Teljes bejegyzés »