Az év trubadúrja II.

Az év Trubadúrja II

Górcső alá vettem az elmúlt esztendőt
Nézem ámulva lapjait mint szomoru veszendőt
Bizony elmulasztottam számtalan teendőt
Ezért napokig irhatnék szomorkás kesergőt

A hajnali ébredés első boldog pillanata
Élek!,élek!,s a felismerés jó kedvem megujitja
Tovább végezhetem munkám épithetem álmaim
Az élet rejtelmeit kutatva megnyilhatnak szárnyaim

A boldog felismerés naponta megismétlődött
Dalolt a lelkem, napi gondokkal könnyen megmérkőzött
Szeretettként szállt a dal családom, betegeim felé
Mert a trubadúr lantjának hangjait ültettem belé

Bár a hangom megkopott,s rekedtté vált
Lantom húrjai még fényesen csengenek
Szerető karjaim mindenkit átölelnek
S zeném dallamai testvéri csókot hintenek

Verseket kreáltam szeretetről,s a szerelemről
Minden percemben ez dalolt belsőmből
Igy csupa zene volt hervadó életem
Gondoltam fiatalitja fáradó testem s lelkem

S szavakba öntöttem a trubadúr imáját
Harcos kardomra kérem az Úrnak áldását
Verseimre rimeljen majd a győzelem húrja
Igy szeretnék lenni a múlt esztendő trubadúrja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »