A lóról, ha vágtat,
Azt hisszük, hogy szabad,
Pedig könnyen lehet,
Kerítésnek szalad.
Kopott patáit a
Homokba letörli,
Rövid életét ma
Kalanddal megtölti.
Büszkén felemeli
Hosszú mellső lábát.
A kaput kitöri,
Így szabadságvágyát
Beteljesítheti.
Kitárul előtte
Nagyvilág térképe,
Zöldellő mezőknek
Végtelen vége.
Szélsebesen rohan,
Nem üldözi senki,
Ő sem menekülne,
De rég el akart menni.
Játékosan süvít
A rakoncátlan szél,
A ló pedig nyerít,
Már semmitől sem fél.
Paripa sörénye
Hullámzik és lebeg,
Nincs befonva szépen,
De vonzza tekintetem.
Megáll és körülnéz,
Napsugár ránevet,
Aztán visszafordul,
És teste megremeg.
Itt marad biztosan,
Tudja azt titkosan.
Nem mondja el senki,
Hol kéne keresni.
Így hát összegörnyed,
Lefekszik a fűbe,
Fejét is lehajtja,
Nincs rossz gondolatja.
Elalszik a napon,
Álmát nem tudhatom,
Lelkét nem láthatom,
De abban biztos vagyok,
E szép paripának
Többé nem otthona
Ember kifutója.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!