Napsütés és vándormadár
Hozzám most már búcsúzni jár.
Csillagos ég, fonnyadt virág
Betonház titeket felvált.
Nem én bűnöm, nem én hibám:
Börtönöm visszajön hozzám.
Rácsos ablak, lakótelep
Láthatom még rengeteget.
Utcán eldobált szemetek
Láttam azt is, épp eleget.
Nyár végi hűvös este
Szemem ablakból megleste,
Ahogy a távoli sorház mögött
Szürke felhő mindent odébb lökött.
Eltakarta a kéklő eget, a napot.
Narancssárgába nyúló bíborszínt kapott
A felhő, meg ami volt körülötte,
S a fodros víz ezt mind visszatükrözte.
Fekete varjú,
Mint aprócska árnyék.
Hófehér hattyú,
Mintha angyalt látnék.
Szabad madarakkal
Oly messzire szállnék,
Erős akarattal
Mindent megpróbálnék.
Ha én is madár lennék,
Szárnyat növeszthetnék,
És bárhová üldöznének,
Ide menekülnék.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 18 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
2 válasz
A ritmusa csapong, pontatlan. Az elején jól érezhetőek a felező nyolcasok. Később ez felborul. Nem egészen értem a börtön-motívumot. De jól kifejezve az elvágyódás, az emveri valóság+természet képeivel.
A fekete varjú-hófehér hattyú szembeállítása szerintem nagyon jó. A két véglet.
Az utolsó sorok Arany János A rab gólya c. versére emlékeztetnek.
Örülök, ha segít, ha tanulsz belőle. Javaslom, tanulj sok vertant.