Rózsa Iván: Társasjáték
Élni kell…
Halni kell…
Egyedül kell élni…
Egyedül kell halni…
Ez egy ilyen meccs:
Az ág törik, és reccs!
Ám ember, társakra is találhat:
Kiket, ha elveszít, fájhat…
Egyben átsegítik az életen:
Kevesebb a bizonytalanság, a félelem.
Jobb hát a társas lét!
Jobb az élet, mint a nemlét!
Az ember végül is társas lény…
Jobb a sötétségnél a fény!
Ketten többek vagytok, mégis egyek:
Egye fene, hogy az óra ketyeg!
Érdekkapcsolat is ez, de több is annál!
Étkezéshez kell villa, kés és kanál…
De nem elég, hogy elfogyasztod az ebédet;
Ízleni is fog, ha finom az étek;
Ha jól főz a feleséged,
Vagy az étteremben a kedvenc séfed;
De számít a körítés, a terítés:
Ez is fontos, nem csak a kerítés!
Álljon, álljon, persze csak álljon!
De hogy a csapból is ez folyik – rémálom.
Kapcsoljuk ki ilyenkor a tévét!
Leljünk társakra, éljük a magunk életét!
Szerelemben, barátságban, igazi családban:
Nem kell ehhez papír, de nem baj, ha van!
Kitöltik a papírokat a kezdetekkor és a végén:
És ha a mennybe kerülsz, TE nevetsz a végén!
És ott már végképp nem leszel egyedül:
A Gonosz innen messze menekül.
Adomázgatsz Istennel és társaiddal:
Társasjáték ez – együtt lebegsz álmaiddal…
Budakalász, 2018. február 11.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
