2018. A Családok éve.alkalmából : A Csoda c.versem.

Szeretek Valakit. Egy test vagyunk.
Ezt még nem tudom,
Csak érzem, addig, még a csodát
Meg nem tapasztalom!

Reggel, Ő ébreszt.
Délben, követelőzik.
Este, álomba ringat.
Éjjel, Veled szuszog.
Ez a CSODA!

Tested megváltozik.
Már nem számít a torz alak,
Csak az számít, Ő jól legyen.
Itt, a kis sarka.
Amott, a könyöke.
Ez, a CSODA!

Pontosan érkezik.
Miért késne? Tudja, mindenki Őt várja.
Szenvedsz, amíg ki nem bújik.
De ez elfelejtődik!
Ez a CSODA!

Tudod, mikor éhes.
Tudod, mikor beteg.
A fájdalmat, te is érzed.
Hiszen belőled van.
Ez, a CSODA!

Jé, már totyog.
Mosolyog, gőgicsél.
De akaratos, zsarnok, követelőző.
Uralja az anyát, apát,
Féltékennyé teszi a testvért.
Megtanult uralkodni.
Hiszen embernek született.
Ez, már NEM CSODA.

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Érzékvesztés

Nem tudtam részt venni a hétvégi díjátadón. Mint az utólag kiderült, érdemes lett volna, mert a felemelő közösségi élmény mellett a megosztott második helyezésért járó

Teljes bejegyzés »

A szerencse

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Köszönöm, hogy láthatlak…

Edit Szabó : Köszönöm, hogy láthatlak Köszönöm Istenem , hogy látom ezt a gyönyörű szép világot. Sírós szájjal, nyitott szemmel születtem, Édesanyám két karjába vett

Teljes bejegyzés »

Ebéd Zsuzsával /gasztronovella/

Tegnap felhívott gyerekkori barátnőm, hogy ma jön a rokonai sírjához, a temető után benéz hozzám pár percre. Nagyon feldobott, mert földrajzilag távol kerültünk egymástól, évente

Teljes bejegyzés »

A napló

Diákkoromban, a húszas éveim elején sokat olvastam, valósággal faltam a könyveket. Szórakoztattak, de szinte semmilyen nyomot nem hagytak bennem. Többször is előfordult velem, hogy nagyjából

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorjányi Erzsébet

Szeretteink emlékére

Szeretteink emlékére Már éjszaka sincs sötét. Lelketek fénylő csillag szíveként ragyog, A köd is kristályfényes, Emléketek mára néma csendet hagyott. Nincs sírás, nincs nevetés. Most

Teljes bejegyzés »