Friedrich Schiller: Öröm-himnusz
(Friedrich Schiller: An die Freude)
Öröm, szép isteni szikra,
Feltüzelve lépünk be,
Elysium jó leánya,
Égi lény, szentélyedbe.
Ősvarázsod újrafűzi,
Mit új módi szétzilál;
Embert vértestvérré űzi,
Hol követed meg-megáll.
Kórus:
Öleld hát a másikat, nép!
Ajkadon világ csókja!
Csillagkör Istent óvja,
Itt mindenkinek apja él.
Kit kiszemelt már a siker,
Jutalma egy jóbarát,
És ki hű hitvest is elnyer,
Nyugodtan ujjonghat hát!
Hisz elég, ha egy-két lelket
Birtokolsz a földtekén!
S ki nem ismeri e tervet,
Jó messze fusson, szegény.
Kórus:
Ki Univerzumot lakja,
Kísérje a rokonszenv!
Csillagokhoz vezet menny,
Hol az Ismeretlen trónja.
Örömre vágyik minden lény:
Minden jó, minden gonosz;
A természet széles keblén,
Követ szűk rózsanyomot.
Csókot ád nékünk és éltet,
Barát, kit próbál halál;
Kéjre gyújt minden kis férget,
És kerub zengi dalát.
Kórus:
Letérdeltek mind, milliók?
Sejted teremtőd, világ?
Keresd hát csillagsátrát!
Ők rejtik fent a csillagok.
Ő a rugó, ő a keret
Őstermészet ágyában.
Öröm, öröm hajt kereket
Nagyvilág órájában.
Virágot csírából csábít,
Napsugárt minden mennyből,
Szférákat terekben gördít,
Mit távcső nem ismer föl.
Kórus:
Öröm, hogy napsugár repül
Át égbolt pompás síkján,
Indulj testvér e pályán,
A hősnek minden sikerül.
Az igazságból tűztükör
Nevet vizsgálójára,
Erényhez sok-sok ösvényből
Lel türelem útjára.
A hit napos hegye magas,
Lobognak zászlók is fönt,
És hol szív már végleg hasad,
Angyali kar várja őt.
Kórus:
Tűrjetek bátran, milliók!
Elértek jobb világot!
A csillagsátrán túl ott,
A Nagy Isten jutalmat oszt.
Isten ingyen ad, és nem kér;
Egyesüljünk hát vele!
Búbánatért, szegénységért
Boldogság a jó csere.
Harag, bosszú már a múlté,
Ellenségnek megbocsáss!
Kár egy csepp könnyhullajtásért,
Ne emésszen semmi gyász!
Kórus:
Adóskönyvünk hát pusztuljon!
Béküljön ki a világ!
Így ítél, ki mindent lát
Csillagkörben, és túl azon!
Öröm buzog a kupákban,
Szőlő arany vérében.
Gyáva hős lesz bátorságban,
Kannibál fér bőrében.
Testvérek, álljatok mind fel,
Teli kehely körbejár.
Örökké élj hát jó szellem,
Égig fröccsentsd fel habját!
Kórus:
Csillag-örvény hát dicsérjen!
Szeráf himnuszt zengj róla!
Jó szellem ezt is hallja
Csillagsátrán túl is, ott fenn.
Jókedvet ád szenvedésben,
Oltalmat ártatlannak.
Sírig tartó esküvésben
Igazt jónak, ártónak.
Fess férfi a király-trónnál,
Testvér bár sokba kerül,
Fizetség több koronánál,
Sátánfatty alámerül.
Kórus:
Zárd e szent kört hát szorosra,
Tanúd lesz arany nedű,
Fogadalomhoz légy hű,
Esküdj fel csillag-bírádra!
Németből fordította: Rózsa Iván
Budakalász, 2005. október

Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
3 válasz
Ismerem, olvastam más fordításban. Különös érzés ugyanazt több fordításban, több változatban látni. Most is megerősödött az a meggyőződésem, miszerint a fordítás egyenértékű az alkotással.
Bizony, a fordítás ugyanolyan alkotás, mint a vers vagy a próza. Abból a szempontból még nehezebb munka, mint a saját mű megalkotása, hogy egy másik alkotó (nyelvi) világára kell átállni. Egyébként a fordításom a Lyukasóra Örömóda-pályázatára készült, és meg is jelent a folyóirat 2006. februári számában. Nagy örömömre olyan alkotók Schiller fordításai mellett, mint Czigány György, Döbrentei Kornél, Jakabffy Éva és Imre, Mezei Balázs, Mészöly Dezső, Sébor József, Turczi István és Turcsány Péter. Ha érdekel (tegeződjünk!), lefénymásolom és elküldöm neked postán!
Nagyon tetszik! Köszönöm az élményt!