Házassági évfordulónkra.
Beléptünk a közös ötvenedik esztendőbe
Vajon mit irhatok az emlékkönyvünkbe
Évtizedek krónikáját?
A gyermekáldás boldogságát?
A közös élmények gazdagságát?
Elvesztett szeretteink együtt megélt gyászát?
Az időnkénti sikertelenség magányát?
A megálmodott vágyaink bukását?
Vagy apró sikereink váratlanságát?
A kölcsönös sértődések napjainak számát?
A magunkba folytott indulatok hallgatását?
Amire igazán büszkék lehetünk
Hogy az egymás iránti tiszteletet megőrizte lelkünk.
Soha káromló szó nem terhelte éltünk
S kezet egymásra gondolatban sem emeltünk.
Ha bukdácsolva jártuk is elrendelt utunkat
Egymás kezét fogva a Golgota felé vettük irányunkat
Krisztus keresztjét gyakran helyeztük vállunkra
S Szüleink csodálatos életét vetitettük magunkra
Köszönetünk nem más, mint Isten dicsőitése
Ez lett hálánknak tömör kőbe vésése
Az Úrhoz csupán egy profán kéréssel fordulunk
Gyermekeink számára például szolgáljon utunk.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: