Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem.

Kicsengettek.
A nyári vakáció kezdetét veszi.
Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján
Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján
Az emlékek szárnyán lassan messze járok
Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom
Drága szüleim kezét fogva az országot járom
Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel
Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel
A politika a családot is békéjéből kirepitette
Mig megpihenni hagyta az ország szivében
Hol észre sem vettem,: tündérkeretbe kerültem
Itt a virágkoszorú közepén tündérlányra leltem
Kislány volt még mikor megismertem
Ám akkor már megdobogtatta szívem
A zene szeretete .lerázta rólam a politika porát
Tanulmányaim növelték a tündérkert hangulatát
Robogott velem az idő,a sors fogta kezem
A tündérlány iránti vágyam betöltötte szívem
A szülők áldott gondoskodása bearanyozta frigyúnk
A teljes boldogságot jelentette megszületett gyermekünk
Pályám során bárhová vitt a változó világ
Tündérkertben éltem életem
Mindezt drága feleségemnek köszönhetem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »