Patakparton

PATAKPARTON

Úgy emlékszem, szombat délelőtt volt.
Ha tudni akarod,
enyhén felhős, enyhén napos,
a páratartalom hetvennyolc százalékos,
a levegő tizenhat fokos.

A mélyzöld füzek koronaárnyában
egy patak halkan csorgadozott.

Fülünkbe duruzsolt nappali álma.

Zöld bölcsejében hogy föl ne ébredjen –
nesztelen ballagtunk én és kedvesem.

Madárdal, finom bogárzsongás.
Légbe haló repülőmoraj.
Számlálatlan, titkos nyelveken
üzent nekünk a hatalmas csend.

Szívembe hatolt ez a lomha búgás –
zümmögő béke és lüktető varázs.
Romlatlan, örök, de földi valóság.

Tán a víz mosta ki innen
az instant világ hömpölygő sarát?
Netán a pusztító erők kevesellték
a rombolás ígérte csekély eredményt?
Vagy emberi jóakarat könyörült e tündérkerten?

Bárhogyan is, végtelenre tágultan
még ma is tart lelkemben
ez a húszperces séta,
s most már tudom,
hogy az emberiség peremén folyik
a megszűrt, ragyogó, tiszta lényeg.

Nyul-Donka Balázs
Author: Nyul-Donka Balázs

Nyul-Donka Balázs az Irodalmi Rádió szerzője. 1975-ben születtem Budapesten. Különös érzékenységet kaptam a Jóistentől a művészetek iránt. Szeretek írni, olvasni, énekelni, rajzolni, festeni. Hosszú perceket képes vagyok elálldogálni egy festmény vagy egy szobor előtt. Hálás vagyok azért a kegyelemért, hogy kaptam egy csipetnyi tehetséget. A művészi önkifejezés lehetősége olyan adomány az emberi lélek számára, amellyel a valóság egészen egyedi és különleges módon ragadható meg. Együtt jár alkotó és befogadó a tökéletesedés útján…

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Semmi

Semmiben ülni, mindenség közepén. Képet festeni, az álmok kék egén.   Fejest ugrani, az őrjítő vágyba. Tabut dönteni, végre valahára.   A tejútrendszert hagyni el,

Teljes bejegyzés »

Magyar szívem

Edit Szabó : Magyar szívem Magyar szívemben lüktet az ér, kicsi hazámért forrong a vér, megtennék érette annyi mindent, feledni nem lehet ezt a hitet.

Teljes bejegyzés »
Netkötet
Fehér Tímea

Szívverések árnyékában

  Az éj feszül fölénk, mint rozsdás szög a falra,mozdulatlan terek közt vonul a csend,mintha a lét maga szunnyadna rajta,s csak szívveréseink léteznek idebent. Az

Teljes bejegyzés »
Versek
Szegedi Viktória

Meddig?

  Meddig leszel még önmagad rabja, Ki a pofonokat mindig kapja? Meddig leszel még hibás mindenért, Ki a hibás mindezért? Meddig okolod még magadat, Ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Szegedi Viktória

Fájdalom

Fájdalom minden perc, hogy nem vagy már velem Fájdalom minden perc, mit nem élhetek meg veled! Búcsú nélkül hagytad el ezt a világot Sírodra lányaid

Teljes bejegyzés »

Vadregényes érzelem

Úgy hívogat a vadregény, várlak már. Szép kék szemed varázsa rám tekint. Szerelmünk csodája gyúl, megérint. A tág vadont járván leszünk egy pár. Bús szívemen

Teljes bejegyzés »