Patakparton

PATAKPARTON

Úgy emlékszem, szombat délelőtt volt.
Ha tudni akarod,
enyhén felhős, enyhén napos,
a páratartalom hetvennyolc százalékos,
a levegő tizenhat fokos.

A mélyzöld füzek koronaárnyában
egy patak halkan csorgadozott.

Fülünkbe duruzsolt nappali álma.

Zöld bölcsejében hogy föl ne ébredjen –
nesztelen ballagtunk én és kedvesem.

Madárdal, finom bogárzsongás.
Légbe haló repülőmoraj.
Számlálatlan, titkos nyelveken
üzent nekünk a hatalmas csend.

Szívembe hatolt ez a lomha búgás –
zümmögő béke és lüktető varázs.
Romlatlan, örök, de földi valóság.

Tán a víz mosta ki innen
az instant világ hömpölygő sarát?
Netán a pusztító erők kevesellték
a rombolás ígérte csekély eredményt?
Vagy emberi jóakarat könyörült e tündérkerten?

Bárhogyan is, végtelenre tágultan
még ma is tart lelkemben
ez a húszperces séta,
s most már tudom,
hogy az emberiség peremén folyik
a megszűrt, ragyogó, tiszta lényeg.

Nyul-Donka Balázs
Author: Nyul-Donka Balázs

Nyul-Donka Balázs az Irodalmi Rádió szerzője. 1975-ben születtem Budapesten. Különös érzékenységet kaptam a Jóistentől a művészetek iránt. Szeretek írni, olvasni, énekelni, rajzolni, festeni. Hosszú perceket képes vagyok elálldogálni egy festmény vagy egy szobor előtt. Hálás vagyok azért a kegyelemért, hogy kaptam egy csipetnyi tehetséget. A művészi önkifejezés lehetősége olyan adomány az emberi lélek számára, amellyel a valóság egészen egyedi és különleges módon ragadható meg. Együtt jár alkotó és befogadó a tökéletesedés útján…

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »