Önkezével…
Lerágta a forró nyár maradék erőm
Ritkuló hajam lángra lobbanását várja
Szembogaram, mint meztelen cseléd
Már nem kér, csak búcsút int feléd
Nemtelenné váltam,mert azzá tettetek
Érzéktelen s észrevétlen apró műcselek
Hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára is
Marokban is elfér mi belőlem megmaradt
Álmaimat is megvette fuldokló jelenem
Mit életnek nevezhettem: sikeres négy gyermekem
Tetteiben, tán életre kel, mit naplómba véstem fel
Másként, jobban,vagy csupán egy szóban : szeretetben.
Miért van háború szóban és tettekben
Miért kell védekeznünk vértben és fegyverben
Miért kell épitkeznünk szöges dróttal a határon
Pedig mióta megszülettem csak a békét várom
A természet már tiltakozó katasztrófákkal jelzi
Az évszázados szembenállást nem tudja feledni
Az izmusok visszaszerzik a gyilkosok hatalmát
Majd lassan önkezével végleg elpusztitja magát
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
