A múlt dicsősége

A múlt dicsősége !

Diákéveim nem hivalkodó pajkossága
Átlépte a görcsös politika buktatóit
S a családi szeretet körbetáncolta életem
Ebből már korán sokat sejthettem
S ezzel jövőmet így megmenthettem
A legnagyobb izgalmunk volt az első gyermek várása
Majd ez lett a többiek nevelésének függvénye
Mindig fő szempont volt
A hozzá való viszonyulás
Csak tőle függött a középiskola választás
Abnormis kornak nem várt ráhatása
Ami tőlünk tellett tiszta lelkiismerettel,
Szerény gondoskodással és szorgos igyekezettel
Családunkban tartottuk nagy-nagyszeretettel
Az egyetemi évei belecsúsztak a rendszerváltozásba
Minden igyekezetünkkel besegitettük első állásába
Akkor engedtük el kezét nagy szivfájdalommal
De szemünk látóhatárát kitágitottuk
Segitő karunkat Tőle meg nem vontuk
Saját életünk túlbonyolitásával
Utólag azt látjuk hibát,hibára halmoztunk
Hagytuk,,hogy csak bonyolitsa éltét önállóan
Túlságosan hittünk a keresztény szavunkban
Nem fejtettük ki részleteiben,
Hogy mi rejtezhet váratlan buktatóiban
A többi gyermekünk sodródott velünk
Pedig Ők sem látták elképzeléseink
Minket vezérelt az ősök intő szava
A magyarságunk ösztönös érzése és vitalitása
A múlt igazsága,bűne és hibája
Felismertük az ocsút,mely mindenünk felzabálhatja
Felismertük árvaságunk,fenyegető korai halálunk
Ez idézhette elő szomorú elszakadásunk,
Mert a messzeségben rekedt elsőszülöttünk
A távolság szabad mitoszában
A jólét általunk vélt ölelő karjában
Abszolutizálja kritikáját és eltérő szemléletét
Bűnösöknek tartja öregedő szülejét
Szerény kérésünket nem akceptálja
Hogy ne harsogjon fennhangon politikája
Hogy tévesnek tartott véleményünket
Cendbe

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Három igaz jó barát

Három igaz jó barát Te soha nem látod, milyen színpompás a sok tarka-barka virág. Te soha nem hallod, hogy miként kuncog pajkosan ez a szép

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

egy-idő

                                                 

Teljes bejegyzés »

Szeretném, ha..

Edit Szabó : Szeretném, ha … Két kezem engedi magasba a felszálló béke galambját, kitárja napfénynek szárnyát, uralma legyen oly hatalmas. Elküldeném a kérésemet, szerte

Teljes bejegyzés »

A polc tetején

Egy régi nyáron, egy csendes napon nagymamával és a húgommal elsétáltunk a falu alsó boltjába. Ritkán jártunk oda, mert távolabb esett a Szabadság utcától, ahol

Teljes bejegyzés »

A legszerencsésebb

  Szívesen cserélnék egy nehezebb napon egy magányos paddal. Talán különös gondolat, de a padoknak van valami irigylésre méltó tulajdonságuk. Nem kérdeznek, nem ítélkeznek, nem

Teljes bejegyzés »