A múlt dicsősége

A múlt dicsősége !

Diákéveim nem hivalkodó pajkossága
Átlépte a görcsös politika buktatóit
S a családi szeretet körbetáncolta életem
Ebből már korán sokat sejthettem
S ezzel jövőmet így megmenthettem
A legnagyobb izgalmunk volt az első gyermek várása
Majd ez lett a többiek nevelésének függvénye
Mindig fő szempont volt
A hozzá való viszonyulás
Csak tőle függött a középiskola választás
Abnormis kornak nem várt ráhatása
Ami tőlünk tellett tiszta lelkiismerettel,
Szerény gondoskodással és szorgos igyekezettel
Családunkban tartottuk nagy-nagyszeretettel
Az egyetemi évei belecsúsztak a rendszerváltozásba
Minden igyekezetünkkel besegitettük első állásába
Akkor engedtük el kezét nagy szivfájdalommal
De szemünk látóhatárát kitágitottuk
Segitő karunkat Tőle meg nem vontuk
Saját életünk túlbonyolitásával
Utólag azt látjuk hibát,hibára halmoztunk
Hagytuk,,hogy csak bonyolitsa éltét önállóan
Túlságosan hittünk a keresztény szavunkban
Nem fejtettük ki részleteiben,
Hogy mi rejtezhet váratlan buktatóiban
A többi gyermekünk sodródott velünk
Pedig Ők sem látták elképzeléseink
Minket vezérelt az ősök intő szava
A magyarságunk ösztönös érzése és vitalitása
A múlt igazsága,bűne és hibája
Felismertük az ocsút,mely mindenünk felzabálhatja
Felismertük árvaságunk,fenyegető korai halálunk
Ez idézhette elő szomorú elszakadásunk,
Mert a messzeségben rekedt elsőszülöttünk
A távolság szabad mitoszában
A jólét általunk vélt ölelő karjában
Abszolutizálja kritikáját és eltérő szemléletét
Bűnösöknek tartja öregedő szülejét
Szerény kérésünket nem akceptálja
Hogy ne harsogjon fennhangon politikája
Hogy tévesnek tartott véleményünket
Cendbe

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Pacifista szellem

  Ne tévesszen meg a csendes, kimért jellem, Ez csak egy tudatosan használt, szép jelmez. Sajnos jelmezt viselek, mert ez védelmez, Nem engedi a lelkemet

Teljes bejegyzés »

Megérintettél

Megérintettél egy fátyolos őszi napon, Mikor szomorúan ültem egy megkopott padon. Nem a kezeddel tetted, csak a szemed látott, S távolról az idő velünk bolondot

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Félek

Magányos órák börtönében elönt a félelem, Az idő hozzám oly kegyetlen és végtelen. Reményt vetnek rám az ígéretes csillagok, S néha sírnak velem együtt az

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Égi léptek

Égi lépteid nyomában járok, Hisz éltetnek téged az égi álmok. Szabadságod lángol bennem, Itt ragyog minden egyes versben.   Rímekre írom a madár szárnyalását, Átadom

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Időtlen menedék

Álmaimnak hűlt helye már, Túl nagy ígéretet tett nyár. Elvesztettem egy álmot, hagytam elhalni, Most tőled próbálom a boldogságot elkapni. Számomra megállt az idő, de

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Árnyék

Szabadságra és boldog jelekre vágynék, De te most úgy ölelsz, mint egy fojtogató árnyék. Tátongó űr emészti fel most érzelmeim, Sírnak a meg nem történt

Teljes bejegyzés »