Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony,
Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon.
Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő,
Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.
Budapest komoly. Komoly és marcona.
Senki nem látta mosolyogni soha.
Budapest rideg. Rideg és kimért.
Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!
Elmúlt már ötven, és nem tanult meg szeretni,
Elmúlt már ötven, de ő csak szép akar lenni.
És az ékszerei csengenek, idegen egy ének,
Soha, soha senki a lába nyomába nem érhet.
Kemény páncélt hord, s szíve olyan, mint a kő,
Lám, lám, Budapest! Milyen előkelő!
Már elmúlt ötven, és a hercegére vár.
Jaj, jaj, Budapest! Miért herceg, miért nem király?
Budapest komoly. Komoly és marcona.
Senki nem látta mosolyogni soha.
Budapest szomorú. Budapest magányos.
Ébredj fel, Budapest, ne várd a királyod!
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
