Séta a parton

Lámpák fényében világít még a sárga lomb.
Nem hullt még le mind. Halk neszezés – a gondolat
Emlékek tűnnek fel, a múlt velünk itt bolyong,
Nem ismerem, jelen vagyok, ki jövőt bontogat.

A Tisza csendes, Őt sem ismerem, álmodtam –
Talán egy másik életet, „figyelem” amint
Emlékek törnek, az arcod változik – Nekem
Te nem látod, a „nem csendes élet” rád kacsint.

Elmúlt, talán fáj, talán siratod – Ne temess!
Lesznek még csendes ölelések, duhaj szíved
Kérdései ha felötlenek – hogyan lehess?
Ideje van még. A Hold ragyog, el ne veszítsed.

A Hold halvány tükrében ott a NŐ, ki szeret
Tudom, hogy nem rá gondolsz, és nem őt keresed
Elfolyt idő asszonyai – még sajog szived?
Nimfák? Itt vagyok veled, csak add hát a kezed!

A liliom a Tisza vizéből – elveszett kincs
Ne keresd már! Az idő fogy, az elpazarolt
Lépéseket gondold át, ne hidd, ez nem bilincs.
A sétányon a vízig kísér az elfogyó Hold.

 

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

Megosztás
Megosztás

2 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 12 = 21

Április

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »