A magány társaságában kavargó gondolatok.
Csendben öklendezve, kiköpök néhány mondatot.
De marad mindig kétely.
S a métely.
Rág.
Nyomában, mint szűrő rácsain
Elfolynak
kéretlen, kelletlen
Kellemes, kellemetlen
Álmaim;
Cseppjeit kortyonként
nyeli a föld.
Barázda elsimul.
Béke honol.
A szél magot vet.
Virág nő.
Bánatot arat a jövendő,
Szüretel a halál,
A végítélő.
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
