Ne sírj!
Az elengedés nem felejtést jelent.
Bár a magára hagyott búsan elmereng.
Emlékképek sorjáznak tekervényeiben,
Sós könny csordul végig lefittyedt ajakán.
Nehéz sóhaj szakad fel mellkasán.
Te, ne sírj!
Jusson eszedbe a kéz, amely fogott
Ha kellett, megragadott.
Ölelt, szorongatott.
– Aztán ellökött!
Jogosan háborogsz.
De nem tette-e jól,
Hogy szenvedni nem hagyott?
Kél majd nap,
Mikor egy érintésben minden emlék feldereng.
S kezdődik egy új fejezet.
Vagy elmúlik minden.
El az emberek.
Vágyálmok, tengerek.
Marad, ami volt:
Emlék rengeteg.
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
