2018.05.21

Fehéren,

Némán,

Szelíden:

Megállok
Melletted.

Nézek a végtelenbe,
Fátyolos szemedbe.

Veled sírok,
Nevetek.

Lelkem terhes.

Mondd:
Milyen a terhes lélek?

A születendő lélek?

Szülhet?

Születhet?

Elvetél?

Remél?

Válaszolsz?

Nem.

Te sem.

A többiek sem.

Sóhajtok:

Elmentél.

Könnyebb lettem?

Vagy

Nőttél terhem?

Potyó Katalin Borbála
Author: Potyó Katalin Borbála

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még

Teljes bejegyzés »

A város csendje

Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat

Teljes bejegyzés »

Magyarnak lenni

   Magyarnak lenni   A magyar ember a  magyar hazát szívében őrzi.   Ez a te egyetlen drága hazád! Szép Magyarország.   Csak egy hű

Teljes bejegyzés »