Kedves pók,
azt hiszem itt az ideje beszélnünk!
Tudod…van ez a háló ügy.
Te szőtted, ne is tagadd!
Hogy fennakadt rajta Egy s Más, csakis a Te lelkeden szárad.
De miért?
Hiszen jól sem laktál!! Hagytad, hogy szökjenek,
Szökésükkel gabalyodjanak
Össze.
Ez is a Te vétked.
Pedig utolsó erejükkel végül minden szálat elvágták.
Azaz csak azt hitték.
Ugyanis Te, mint valami önjelölt Főrendező csak nem hagyod!
Mondd miért, miért maradhatott egy kapocs, egy láthatatlan kis pókfonál?
Amit eső, könnycsepp, sóhaj, vagy ki tudja mi, megpendít és róla, mint néma sikoly zendül a szó a végtelenbe, Egyiktől a Másikig.
Hát mire jó ez?
Mondd!
Vagy fogd őket be megint, vagy ereszd el végleg!
Mert arra az egy szálra olyan bog kerül, hogy azt mindenki megemlegeti!
2015.09.25
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.