Csendes éj /akrosztichonok/ ciklus

Karácsony 2009

Csituljon el a sürgés-forgás,

Szédült, túlbódult rohangálás!

Engedjen lelked – szól a harang –

Nem hiába foszlik a harag…

Dermedt csodánk most újra éled.

Est csillagfénye sose téved.

Szívünkben örök igéd égjen,

 

Édes reménnyel töltsön el minket…

Jézus, bocsásd meg vétkeinket!

 

 

Tizenhárom sor Karácsonyra

2013

Törtető hétköznapjaink

Imbolygó hűs hajnalaink

Szütyörgő szürke napjaink

Zötykölődő vonatain

Titkon bennünk őrzött remény

Advent koszorúin a fény

 

Sebbel-lobbal serénykedve

Zizegő papír keretben

Estéről éjre töprengve

Növekedik bennünk a tét

Tömörül lényeggé a lét

 

Éjfelet ütő szent órán

Jézus mosolygó oltárán

 

 

Mindenek álma mély….

/Tizenöt sor 2015 decemberében/

 

Milyen mély körülöttünk a sötétség!

Ilyen gyéren rég pislákolt a fény!

Nehéz, ólomlábakon múló nappalok,

Didergő, tétova gond gyűrte arcokon

Erőtlenül törne át konok árnyakon,

Nem talál utat a mosoly és remény.

Eltűnőben a vigaszt nyújtó érintés…

Kér a kéregető, esdeklőn csak kér….

 

Ágyát veti dobozokból a koldus.

Lőrétől fűtve lassan elbódul,

Mormolja álmában gondját, baját,

Azt reméli, majd vigaszra talál.

 

Megváltó szeretet születendő fénye

Éltető Karácsony igaz értelmével

Lyukas lelkünket foltozza be végre!

 

 

Nincs fönt más….

 

Nemes hangon sírt fel a Remény:

Isten fia érkezett közénk.

Nem fényes, pompás kísérettel.

Családja meghitt, szent körében

 

Fogadta szegény pásztorokat.

Örvendtek együtt a csodának

Nem bőségtől roskadt az asztal,

Termény éteknek azért akadt.

 

Mária mosolya ragyogott,

Áldott Jövendőt ringatott,

S melletttük József virrasztott.

 

 

 

Csak a drága, szent pár….

(Petres Katalin)

2014

 

Csörgő mobilra riadtan ébredünk,

Sietve folyton időre rohanunk.

Alkalmanként mégis megtorpanva:

Kit is kellene meglátogatnunk?

 

Aztán végül csak SMS-t írunk.

 

Délután még e-mail-mezünk,

Rákattintunk több oldalra.

Álmunkban téli napsütésben

Gyermeki örömmel együtt játszunk

A valódi, nem virtuális térben.

 

Szomját az igazi létnek

Zengje karácsonyi ének.

Egyre inkább arra kérlek,

Ne csak csillogó fények,

Tobzódó ünnepi étkek,

 

Pillanatnyi tétova remények…

Áldott, szent pár példáján

Rád találjunk: Örök Áldás.

 

 

Várja gyermeke alszik-e már

 

Végtelen vággyal várjuk a fényt:

Áldott szent este jövetelét.

Rongyolódó hétköznapjaink

Jojózó taposómalmában

Araszolgatunk szédelegve,

 

Gyertyáról gyertyára gyúl a fény,

Egy vasárnapról a másikra

Ragyog fel egyre erősebben,

Mert egész évben ott a parázs

Elmélyülve a lelkünkben.

Kicsiny pislákoló, makacsul

Esdeklőn izzó örök Remény.

 

Angyalszárnyak lobbantják akkor

Lángra, csillagfényt felidézve

Sziporkáznak, szállnak szerteszét

Ismerős dallamok szárnyain:

Kisded született a jászolban.

 

Emberből emberebbé legyünk…

 

Még most sem késő elfogadnunk

Áldott, megváltott jobbik felünk

Rendületlen reményű létét.

 

 

Szent fiú, aludjál

 

Szép álmokat kívánunk

Egymásnak, ha jön az éj.

Napsütésről álmodunk

Tél zord, fagyos sötétjén.

 

Fény fia megszületett,

Isten szent ajándéka

Úgy, mint az ember fia.

 

Angyalok köré gyűltek,

Legendás jó pásztorok.

Utat világító csillag

Diadallal vezetett

Jászolához híveket.

Álmodtak megigazult

Létről, miért Ember teremtetett.

 

Petres Katalin
Author: Petres Katalin

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Imádság

Szép Nap! Teremts nekem Szép holnapot! Remény! Segíts nekem! Gyógyíts engem! Segíts nekem Megoldani mindent Az életemben! Szent Fény! Kísérj engem! Lépéseimet vezesd A hitben!

Teljes bejegyzés »

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »