Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság
(Wim Wenders: Távol és mégis közel)
Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami…
Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az idő nélküli dimenzió. Ez nem a mi világunk, de az egyetlen világ, amelyben élni igazán érdemes…
Az angyalok oly távol vannak tőlünk, és mégis közel. Egy más dimenzióban élnek, nem értjük a szavaikat: mit súgnak, sugallnak nekünk… Azt, hogy éljünk szeretettel telibb, emberibb világot, s akkor ők is közelebb kerülnek hozzánk, mi pedig Őhozzá…
Ilyen egyszerű ez… Szeretet szeretetet szül, gyűlölet gyűlöletet. Megértés megértést szül, meg nem értés meg nem értést. Értjük egymást?!
Valamikor rend volt a világban. Fent volt a fent, és lent a lent; kint volt a kint, és bent volt a bent. Az igazak uralkodtak és a jók, ők voltak egyben az erősebbek is… Most az erőszak uralkodik a világban, de erőszak mégsem egyenlő az erővel!
Súdrák hiszik magukat brahminoknak… Milyen jó a feltétel nélküli kérdezést elutasító, a világot egyszerűnek felfogó bárgyúság! Milyen jó nekik: a lelki szegényeknek, mert övék a Földnek országa…
Elindultam vándorútra, hogy csodát lássak. De nem leltem sehol csodára; biztos, mert oly nagyon akartam, már erőltetetten is. Csodákat csak spontán találhat az ember, akár Ember Fiára is akadhat…
Ember fia egyben Isten fia is, angyalokkal körülvetten. Ülj oda közéjük, telepedj le melléjük! Halld meg szavaikat, mit súgnak, sugallnak neked! Itt a Földön is…
Budakalász, 2019. január 5.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...