Küzdelem

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Forró hullámok érik a fákat gyulladna lassan tavalyi avar, de hűvös szellők táncolnak rajtuk, érdekes módon senkit nem zavar.   Csorgó patakoknak elment a kedve,

Tűz rohant át a kies tájon nyomában égett meg az avar. Valóság volt, vagy pedig álom, s szemek elől rejtőzni akar.   Nem mutatja meg

Szívemben, testemben vágyaim vízesése zubog, Éltető, vad tápláló érzéssel, partot vesztve zuhog. Szerelmem ár-apálya a Holddal együtt mozog, Kiárad, majd ártatlanul szent fényként lobog. Este,

Dunaiként a Balatonnál, mint csodálkozó gyermek: magával ragad a varázs, a táj végtelen ereje.   A tó vizének illata átjárja az egész testem, mint részegítő