Vége a télnek.

Vaskerítés erős ága,
Aranyeső borul rája,
Dédelgetem, símogatom
De amott egy piros bokor
Átmosolyog az „aranyon”
Jaj de szép! De gyönyörűség!
Auróra, te nagy kékség,
Napfény, tavasz, mennyi szépség!

2018.03.29.

Kovács Éva
Author: Kovács Éva

Kovács Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Szakáldon születtem 1941. június 20-án. Négyen voltunk testvérek, én voltam a legkisebb. Az általános iskolát szülőfalumban, a gimnáziumot Miskolcon végeztem. Ezt követően gyógyszerész asszisztensi képesítést szereztem és a Gyógyszertári Központban dolgoztam. 1964-től felvettek az OTP-hez, majd a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézetében tanultam és mérlegképes könyvelői oklevelet szereztem. Ezt követően már banktisztviselőként dolgoztam tovább 40 éven át. Ez lehet, hogy kicsit „száraz”-nak tűnik, de én szívesen csináltam. Embereket szolgáltunk egy olyan területen, ahol ők kevéssé voltak járatosak. A múlt században még hazánkban mindenkinek volt munkája, nem változtak a kamatok, s komoly volt a hitelbírálat. 2004-től már önálló vállalkozóként végeztem pénzügyi tanácsadói munkát, melyet 70 éves koromban fejeztem be. Van egy fiam, és 2 tündéri unokám. Most a család és unokáim kötik le szabadidőmet, s mellette még végzek önkéntes segítő munkát. Fő segítőm a férjem, Dr. Varga Endre, aki nyugdíjas kohómérnök. Miskolcon élek. A teljes nevem: Dr.Vargáné Kovács Éva Első, verseimből és rövidprózáimból összeállított kötetemet az Irodalmi Rádió adta ki 2019-ben Változó évek címmel. A könyv megrendelhető a szerkesztők facebook oldaláról.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Amit szabad Jupiternek…

Amit szabad Jupiternek… A sorssal teli a kalapom, ezt most gyorsan félre rakom Meddig lehet még elmenni fáradt testem víz alá rejteni Hiába engedem el

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »

A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére Aki nem lép egyszerre kámzsát húznak fejére Igazodj hát a vezérre hogy bármit kíván

Teljes bejegyzés »

Hiányoddal élni

Mindennap,minden percben Kísértenek az emlékek mintha sosem múlna el Mintha sosem múlna el az érzés ami hiányoddal jár Hiszen itthagytál s még mindig nagyon fáj.

Teljes bejegyzés »