Fentről néz

Fentről néz

Nem érzel már semmit, üres lett a Világ.
Mindennek vége.
Úgy érzed, megszűnt létezni a Lényed.

Pedig Ő fentről néz, és vigyázz Rád,
onnan tereli az életed.
Ő is úgy akarja, hogy ne sajnáld,
ha valami jó is történne Veled.

Hiszen egyszer, majd újra együtt lesztek,
addig is éld, az életed!
Engedd, hogy valami jó is történjen Veled.

Míg a szívedben jelen van,
hidd el, örökké fogja két kezed,
annak is örül majd, ha nem csak érte hullatsz könnyeket,
hanem élve éled az életet.

Folytasd az utad, míg célba nem érsz,
a Sors nem tudhatod,számodra, mit tartogat még.
Hidd el, nem nélküle, hiszen Ő fentről vigyázz,
csak arra biztat, hogy élj tovább,
amit érezned kell, hisz a lelkedben él tovább Veled.

Mert Ő fentről néz, és vigyázz Rád, onnan tereli az életed.
Ő is úgy akarja, hogy ne sajnáld, ha valami jó is történne Veled.

Szabóné Neuschel Marianna
Author: Szabóné Neuschel Marianna

Szabóné Neuschel Marianna az Irodalmi Rádió szerzője. Füzesabonyban élek. A MÁV nagy családjában, immár több évtizede dolgozom. Az írás számomra a szabadidőm kellemes eltöltését jelenti, valamint érzéseim visszatükrözését. Ha szomorúság, bánat vagy öröm ér, egy belső hang hatására fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, melyeket előszeretettel írok meg vers formájában. Szívesen írok a környezetemben történő eseményekhez köszöntőket, kis versikéket. Akár esküvőre vagy születésnapra a lelkemből fakadó érzéseket tolmácsolom írásaimon keresztül, a hallgatóságnak. Kis mesém, mellyel sikeresen szerepeltem az Irodalmi Rádió "Az év vasutas írója és költője 2017." című pályázatán, megjelent a Gúla magazin hasábjain is. Hiszem, hogy minden ember valamiben kiemelkedően jó. Nagyon szeretek színházba, kirándulni járni, melyek hatására töltődik a lelkem, s általuk próbálom fenntartani pozitív életszemléletem.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Holtomiglan-holtodiglan

Edit Szabó : Holtomiglan-holtodiglan / Shakespeare szonett „Két karodban ringatózom csendesen”, glóriát von köröttünk a Nap fénye, elmerülők két szemedben kedvesem, esküvőnknek mindig meg lesz

Teljes bejegyzés »

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »