Maya Hall | Köszönöm a kertet

Uram! Köszönöm a kertet
Ahol álmodnom lehetett
Hol nem üvöltöttek vad szelek
Nem tépték meg a lelkemet

Míg nem hullnak le a levelek
Még átlábalnám a vizet
S ott a zuhatag felett
Megnézném a köveket

Aztán vár az erdő, a meredek
Hol az út a hegytetőre vezet
S megláthatom az ég szélén még
A búcsúzó alkonyfényeket

Maya Hall
Author: Maya Hall

Maya Hall az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 júliusában születtem, Budapesten, a családom azonban Baranyából származik, s engem is sok emlék köt oda. Gyerekkoromban sokat barangoltam a Mecsek erdeiben. Elvarázsolt a táj szépsége, a természet csodás csendje. Ott kezdődött ismerkedésem az állatokkal, a kíváncsiságom a gyógyító növények és a különféle ásványok iránt. Aztán, ahogy megtanultam olvasni, falni kezdtem a könyveket, minden téma érdekelt. Korán írni kezdtem, de úgy hozta az élet, hogy hosszú hallgatás következett. Az élet tanított, vágyakról és nehézségekről, hitről és igazságról. Szemlélődő, csendes ember vagyok, keresem és meglelem a hétköznapok csodáit, amik mellett a legtöbb ember vakon elrohan. Az embert kutatom, mint író, és mint lélekgyógyász. A megoldásokat keresem, vádaskodások nélkül. Leggyakrabban fantasztikus és történelmi témákat választok, de nem idegen tőlem a vers vagy a mese sem.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bennem élsz Anyukám

Még hallom a lépted álmaim mélyén, még látom a mosolyod pirkadatkor. Nem fogtam elégszer a kezed, Anyám, visszahoznám a múltat számtalanszor. Eltelnek a napok a

Teljes bejegyzés »

Egyedül lépek

Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem

Teljes bejegyzés »

Gödrö

Gödrö   Fertye befce, hujo pirinty Menve henceg, hiú kicsit Légte fesdeg, arta hébej Fénye beteg, arca rémes   Tuptra guzno sepernye firten Fura muksó

Teljes bejegyzés »

Sziportya

Sziportya   Biggyenő botorka szuttyogó mandrócska, fecser löcsögés. Plattyan fásin cuccano fotyelre. Repcsen a pityerke, grumlija retye Csicser a kalimpa, pintyő talipa. Vartyogó poetra, blablabla

Teljes bejegyzés »

Szabadon

Szabadon   Lobogsz, lebbensz fel, fel az égre. Fáklya lettél, mely felperzsel végre. Kergetőzöl fecskeként a hajnali fénnyel.   Holdként született törhetetlen vágyad. Csillagok közé

Teljes bejegyzés »

Fájdalom

A fájdalom: alkoholista rokon, Csak én ismerem igazán Sajátomat, ki sajátos, Szerethető szeszkazán   Toxicitás felső fokon Végigkísér s végig kísért, Árt nekem: ez világos,

Teljes bejegyzés »