Maya Hall | Lovasok

Paták dübörögnek
Régóta hallani
Indultak a végzet
Rémes lovasai

Ott messze keleten
A vörös ló vágtat
Háborút ébresztget
Átkot a világnak

És odalenn délen,
Fekete paripa
Haldoklik már éhen
A sivár Afrika

Messze, ki tudja hol
Retteg, aki látta
Egy fakó ló lohol
Csontváz a lovasa

Paták dübörögnek
Még messze, még messze
Fehér ló, fényhozó
Jössz e, végre jössz e

Maya Hall
Author: Maya Hall

Maya Hall az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 júliusában születtem, Budapesten, a családom azonban Baranyából származik, s engem is sok emlék köt oda. Gyerekkoromban sokat barangoltam a Mecsek erdeiben. Elvarázsolt a táj szépsége, a természet csodás csendje. Ott kezdődött ismerkedésem az állatokkal, a kíváncsiságom a gyógyító növények és a különféle ásványok iránt. Aztán, ahogy megtanultam olvasni, falni kezdtem a könyveket, minden téma érdekelt. Korán írni kezdtem, de úgy hozta az élet, hogy hosszú hallgatás következett. Az élet tanított, vágyakról és nehézségekről, hitről és igazságról. Szemlélődő, csendes ember vagyok, keresem és meglelem a hétköznapok csodáit, amik mellett a legtöbb ember vakon elrohan. Az embert kutatom, mint író, és mint lélekgyógyász. A megoldásokat keresem, vádaskodások nélkül. Leggyakrabban fantasztikus és történelmi témákat választok, de nem idegen tőlem a vers vagy a mese sem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha elmúlik a tél.

Ha elmúlik a tél. Ha elmúlik a tél, és a hófehér takaró is elolvad. Felenged a jég, és a fagy is hamar alábbhagy. Ha szívedben

Teljes bejegyzés »

Egyre közelebb…

Őszbe fordul már a nyár, A szerelem merre jár? Árkon,bokron,hegyen túl, Három határ az nagy úr. Időm pereg,ingatag, Ősznek szele borzongat. Kétely marja torkomat, Ez

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Két kis üzenet neked

1. Messziről csendül a harang Januári éjen Kandalló előtt ülve A tűz lobogó lángját nézem Sóhajok feléd szállnak Álmokat visznek angyalszárnyak Kint a holdnak sápadt

Teljes bejegyzés »

Fohász

Térden vagyok.Ott, ahonnan minden kezdet ered.Imádságra kulcsolt kezem remeg,Ujjaim olyan szorosan fonódnak össze,Hogy elfehérednek,Ajkam dadog, vajon mit mondhatok,Amit ne tudnál?Mire szó jön számra, nemcsak tudod,Már

Teljes bejegyzés »

Nem felejtődött el

Nem felejtődött el mégse, megőrizte az emlékezet. Évek teltek el egészbe, felnagyobbítva a tetteket.   Amikre büszkék lehetünk, fénylenek századokon át, irányt mutatva jelennek, elfeledtetve

Teljes bejegyzés »