Árnyékban
Tikkasztó melegben
fényvédő szemüvegben
szemembe lógó hajtinccsel
reszkető kezekkel
Mélyen magamba nézek
Üres lapokat idézek
Teleírhatnám ákom-bákommal
Kotorászhatnék egy üres tálban
Vitatkozhatnék apámmal, anyámmal
Megidézve emlékük a szeretetlángban
Míg tisztul a lelkem,tisztul értelmem
Árnyékba vonulok, hogy szünjön félelmem
Pereskedni akartam Istennel
A sok szenvedés mért van terhünkre
Miért gyilkol a magány
Miért kerülget az ármány
Miért hagyja az Úr
Hogy szóval, cselekedettel ostorozzák
Hogy orvul az árnyékból támadhassák
Hogy telehintsék Földünket Kálváriákkal
Hogy egyezkedni kelljen a sátánnal
Kérlek Uram pusztítsd el az árnyékot
Hogy ne rejthesse el a ránk zúduló hazugságot
Hogy az árnyék csak menedéket adjon
Hogy a hőség fogságban sokáig ne tartson
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
