Tűnődés

Tűnődés

Az értől az óceánig
Hajt az idő fonala
Meg-megakad
Megáll, majd tovább halad
Az óra mutatói kísérik
Hogy meddig jár
Csak a felhúzója tudója
Homályos nappalok jönnek
Mit világos éjszakák követnek
Ábrándok hessegetnek
Megvalósíthatatlan álmok kergetnek
Néha Búsók fenyegetnek
Ha ellenállok megköveznek
Fogy az oxigén köröttem
Viharfelhők úsznak fölöttem
Miért szaggattam meg múltamat
Miért tagadtam meg Krisztusomat
Miért bújtam meg a kereszt árnyékában
Miért sóhajtoztam csodára vártan
Miért nem kapaszkodtam a szeretet-lángba
Miért akartam bonyolódni a politikába
Szurokba mártom tollamat
Hogy ezzel írjam testamentumomat
Égesse csak a pír arcomat
Ez jelezze gyarlóságomat
S öltsek magamra búvárruhát
A tenger mélyére merülve
Itt keressem elvesztett igazságomat
Mert mélyre sűllyesztették
Elvadult ember bőrébe bújt szörnyek
Hogy maradék időm elorozzák
Megmaradt értékeim elkobozzák
Testem szeretetlángban szeretne elégni
S lelkem Isten kezeiben álomba merülni.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Határ- szikla átka

A Határ -szikla átka   Éhes, vad Énekes rohant a sárban,Szennyet dobált a digitális lázban,Úgy üvöltött az internetes éjben,Mint ki megfagy a magányos sötétben.Tépte a

Teljes bejegyzés »

Fénypontok

Ragyognak éjjel. Ragyognak nappal. Hangjegyekkel gyógyítanak.   Égő dallamok Ritmusa gyullad. Akkordok tánca fullaszt.   Metálos fénypontok. Füstölő hangszerek. Szétáramló zene.   Nyári éjszakán felébresztik

Teljes bejegyzés »

A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Bemutatkozom, mint költő

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »