Elmegyek, mert nem találom egy ideje sehol sem a helyem.
Mióta elhagytam a régi otthonom, csak bolyongok a világban
és mindenhol, mindig a szeretetet keresem.
Ez, ahol most vagyok, csak egy hideg tégla ház, nem is élet.
Mert egyedül vagyok és folyton csak remélek!
Elmegyek, mert hiába szőttem színes tarka virágos álmokat.
Magamra maradtam, s az évek olyan gyorsan zakatoltak el
mellettem, mint egy száguldó sebesvonat.
Csak az álmaim maradtak, miket annyiszor elképzeltem.
De minden reggel könnyekben ázva ébredtem.
Elmegyek, mert hiába vágytam az örök boldogságra.
Reggelente haldokolva néztem az üres szobákra, amikben
sosem volt nevetés, és csak a magány feküdt az ágyakba.
Akik sosem szerettek, azok majd biztos nem siratnak.
Akik pedig igen, velem jönnek, mert a szívemben laknak!
Elmegyek, mert nem találom régóta sehol sem a helyem.
Akit én egy életre választottam, nem szeret, nem keres engem.
Nem hagyott választást, el kell innen mennem!
Ez csak egy hideg tégla ház, nincs benne semmi élet.
Elmegyek, de várok egy életen át és addig mindig remélek.
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...