Annyira el voltál, és annyira el vagy tévedve,
Óceánt kerestél a sivatagban,
S haszontalan papírkésedet élezve
Indultál csatába egymagadban.
A magad ellensége vagy, mindig is az voltál,
Küzdöttél, s győztél miközben vesztettél,
És mégis, mégis hiába harcoltál,
Mert már biztosan elvérzel, végleg eltévedtél.
Haldokolsz, de közben a győzelmi zászlót lengeted,
És még mindig csak több és több akarsz lenni,
Pedig mindent, mit kaptál, csak kölcsönbe adtak neked,
A legvégén úgyis vissza fogják venni.
Kaptál egy életet, és a szemétbe dobtad,
Élhettél volna, de te győzni akartál,
Minden értéktelen percedet csak loptad,
Minden erőt gyűlöletre szántál.
Élhettél volna, de te gyűlöltél!
Gyenge vagy, egyszerre süket és vak,
Emberből élő halottá fejlődtél,
Egyre lejjebb csúszva minden egyes nap.
Szerethettél volna, még magadat sem szeretted,
A gyűlöletet választottad barátnak,
És most a gyűlölet él egy életet helyetted,
Mégsem hiszed el, hogy rosszul csináltad.
Papírkéssel akartál fájdalmat okozni,
De a legmélyebben magadat vágtad meg,
Úgy, hogy már soha nem tudod helyre hozni,
És az öröknek hitt időd elszalad melletted.
Mások mosolyát próbáltad elvenni,
És nézd csak meg, boldogtalan lettél,
Sekélyes vagy, ezzel nincs már mit tenni,
Hiába tűnsz épnek kívül, ha belül rég elvesztél.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
