Rózsa Iván: Idő pillérjén

Rózsa Iván: Idő pillérjén
(Haiku-változatok)

Idő pillérjén
Lótuszülésben Buddha:
S lőn világosság!

Idő pillérjén
Megvilágosodik az,
Aki mer, s akar!

Idő pillérjén…
Zuhanás vagy lebegés:
Poklok vagy mennyek?

Idő pillérjén
Jézus int jobbra, balra:
Érdemek szerint…

Idő pillérjén
Eldől sorsod: véget ér
Vagy most kezdődik?

Idő pillérjén
Választ kapsz a kérdésre:
Minek is éltél?!

Idő pillérjén…
Szakadékba zuhannak
Az oda valók…

Idő pillérjén
Varjak ülnek, s kárognak
Vészterhes jövőt…

Idő pillérjén
A léted hídja nyugszik:
Menj a túlpartra!

Idő pillérjén
Vasbeton híd vezet a
Végtelenségbe…

Idő pillérjén
Lét-indák tekergőznek,
Fény felé törnek.

Idő pillérjén
Atlasz is csodálkozik:
Terhet hogy bír még?

Idő pillérjén
Merengve-töprengve ülsz,
Ugorsz vagy maradsz?

Idő pillérjén
Túl már semmi sincsen vagy
Kezdődik minden…

Idő pillérjén…
Ott van mindenki, aki
Számít, köztük én…

Idő pillérjén
Minden kis élet, madár
Számon van tartva…

Budakalász,
2019. augusztus 26.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »