Rózsa Iván: Álom volt csupán?
Kitárult előttem a mennyek kapuja:
Ott várt már rám az Igazság tanúja.
„Jó, hogy jössz fiam, unatkoztam épp egyedül:
A Fiam a földi dolgokba olykor túlságosan belemerül…”
„Mit tehetnék Érted, Istenem, hogy szórakoztassalak?!”
Kérdeztem én, miközben feltűnt néhány angyal-alak.
„Mesélj valami jó pesti viccet, de ma ne szaftosat!
Szent ünnep van most a Földön: istenítik a Fiamat.”
„De hát Ő az volt-lesz, míg tart az Élet!”
Mondtam őszintén, de Isten szeme elrévedt.
„Derűlátó vagy te fiam, mint megannyi idealista:
Hányan csalódtak az úton, hosszú a lista!”
„De én sosem csalódtam Benned, hisz nekem meg is nyilvánulsz!”
„Azért, mert te is hozzám nyitottan viszonyulsz.
Ám tömegek vitatkoztak, ölték egymást egy „i” miatt:
Ha mástól nem, hát Madáchtól tudod; mit értek ez alatt.”
„Hogyne, olvastam többször is Madách fő művét:
S tudom, hogy az emberiség egyik bűn után másikat vét.
De szerintem, mindegy, hogy Fiad egylényegű-e Veled:
A lényeg az, hogy igaz Isten-ember és Téged szeret!”
„De ott van például az ősi arab-zsidó ellentét:
Te elhiszed, hogy Sára kilencven évesen szülte gyermekét?!
Vagy azt, hogy kipróbáltam Ábrahámot; feláldozza-e értem Izsákot?!
Ily kegyetlen lennék én, kit ez az ember annyira imádott?!”
„Én inkább az Újtestamentumban hiszek;
Ez Jézus könyve, bár ebben is furcsa néhány fejezet…
Szent Pálról, ki egykor keresztényeket üldözött:
Majd’ pont annyi szó esik; Te szereted őt?!”
„Változni minden ember tud, de ne legyen kaméleon!
Legyen sok-, de ne kétszínű; világítson, mint a neon!
De visszatérve az arabokra; másfél évezrede gyűlölik egymást:
Pár lényegtelen dolog miatt síiták és szunniták…”
„Mit törődsz ezzel, hisz Te a mi Istenünk vagy!”
„Tévedsz fiam, én mindenki Isteneként vagyok irányító agy!”
„De néha-néha elmélázol, amikor velünk történik valami…
Akarsz rólunk, magyarokról is valami újat hallani?”
„Elég szomorú hírekről tudok, megint marjátok egymást!
Miért nem zavarjátok el ezt az egész csürhe bagázst?!”
„Ehhez a Te segítséged is kellene, egyedül nem megy…”
„Fiam, ha Mohamed nem megy a hegyhez, hozzá megy a hegy!”
„Most éppen az arabok Isteneként szóltál hozzám?”
„Minden pillanatban mindenki Istene vagyok, csak épp erre nyílt a szám.”
„Beszélj egyre többet a magyarok nyelvén is!”
„Kedves vagy a szívemnek, de oly rég volt már a Genezis…”
„Tán elfáradtál Uram, a világ irányításában?”
„Szomorú szívvel látom, hogy semmi sem változott valójában…
Az emberi faj önző, talán elpusztítja magát:
Települj át egy másik bolygómra; jobb élet vár odaát!”
„De Uram, én földi lény vagyok, bár gyakran unom a fajtám:
Ám cserbenhagyni az embereket, nem az én stílusom-formám!”
„Elvannak ők nélküled is, mindenki pótolható:
És már én sem bízom mindig abban, hogy győz ott a Jó…”
„De Gautama Buddha segíthet Jézusnak,
Ketten együtt tán valamire jutnak…”
„Néha úgy érzem: öt Buddha és hat Jézus is kevés:
A földi ember velejárója a gyilkoló önzés…”
„De gondolj arra, mennyi csodát vitt végbe az ember!
A Földön sem mindenki gazember!”
„De majd’ mindig ők vannak hatalmon!
Azt hiszik, hogy én ezt a végtelenségig hagyom!”
„Avatkozz hát közbe, de csak úgy adj jelet:
Hogy azért mi magunk kergessük el ezeket!”
„Igen, ismerős ez a logika; velem és mégis nélkülem:
Megvallom, a most hatalmon lévőket én is rühellem!”
„Hát akkor megegyeztünk; igyunk rá áldomást, Istenem!”
És pont ebben a pillanatban fel is ébredtem…
Budakalász, 2019. április 20., Nagyszombat hajnalán…
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...