Doberdó

Versenymű
Úton Toszkána felé haladva
A beszürődő fénnyalábok elől menekülve
Dúdoltam bensőmben a Toszka dallamait
Utitársaim halk csevegése
Megidézte rég óta tervezett álmaim
A határon túl már bámészkodtam
Közben a hosszú üléstől zsibbadtak lábaim
Olasz földre érve furcsa káprázat vett hatalmába
Egyre erősödő hangokat hallottam:
Sírt a föld, sírtak a fák,bokrok, a mezők virágai
Vezetőnk megszólalt Doberdó közelében járunk
Társaim közül többen csendben imátkoztak
Hány özvegy, hány árva kereste jövőjét
Fájdalmukat felfalta a növekvő éhség
Békés nemzeteket húzta karóba
A lövészárkok halált osztó sikolya
Egykor barátok voltak
Egymás kultúrájáért rajongtak
Ki tette ,s miért küldték Őket a tüzvonalba
A halált osztó kiméletlen gyilkos katlanba
Pedig a két nép közös ellensége volt a Habsburgoknak
Kik Cavaradossit,a magyar nép fiával együtt áldozták a halálnak
A Toszkán föld gyémánt csillaga
Firenze, Lucca, Pistoja
Látványa negyven fokban is ámulatba ejtett
Mely az Uffici képtár mesevilágába rejtezett
Majd jövetelünk célját a Puccsini fesztivált,
Mire a Toszka előadása,tette fel a koronát
A hazatérő utat megváltoztatni nem lehetett
Ezért buszunk ismét Doberdó mellett vezetett
A korán kelés,a fáradtság álomba szenderített
Melyben a sírok megnyíltak
A hősi halottak a sírból kiszálltak
Fülsiketítő hangon ordították
Miért- miért szülték Európában
A pőrére vetkőzött emberi létet,s a halált
A politikusok csak a hazaszeretetre hivatkoztak
Pedig a hatalomért a pénzért, a hódításért
A világ újrafelosztásáért, a burkolt Isten tagadásért
Áldozták mindkét oldalt életüket vérüket
Ez volt a sátán intelligenciája
Mely a ma emberének is bálványa
Ebből születtek a későbbi háborúk
Az izmusok, az agresszorok a diktátorok
Ahagy távolodtunk fájó emlékeinktől
Felébredve úgy éreztem a föld ismét dalolni kezd
Daloltak a fák, bokrok a mezők virágai
A szőlők, a narancsligetek,a mediterrán fák árnyai
Itthon békés nyugalom várt,
S maradt ajándékul az emlékezés
S tegyünk tanuságot a békéért,a szeretetért

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam: “Megmentettem egy életet.” Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált

Teljes bejegyzés »

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ Kezemhez érinti nedves orrát, Szuszogva alszik kocsim alatt, Néha úgy kezel, mint egy szolgát, – „Nekem jár a jutalom falat!” Hozzám bújik,

Teljes bejegyzés »

Egy asszony élete

Edit Szabó : Egy asszony élete Újabb csillag fényesedik, sötét égre megérkezik, felszikrázik fényes léte, kihunyt egy asszonynak élte. Édesanya és nagymama, csillogóan ragyog arca,

Teljes bejegyzés »

Féltékenység

Féltékenység A féltékenység Az emberi gyarlóság ősi fullánkja Benne lakozik mint a lelkek rontása A költő öriások többször megénekelték Így az ember tudatába mélyen belevésték

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. június 24.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a hírösszefoglalóban összegezzük az elmúlt egy hónap eseményeit, új megjelenéseit. Több könyvátadásról olvashatsz majd, két új pályázatunkról, s közlünk két új hanganyagot

Teljes bejegyzés »

ALKONY

ALKONY A jelen idő siratja a múltat, Viseltes batyujában kutat. Garasos emlékek csörögnek, Hűlt helye sikít a rögöknek. Arany csillogású remény, Szeretkezett árnyék, és a

Teljes bejegyzés »