Doberdó

Versenymű
Úton Toszkána felé haladva
A beszürődő fénnyalábok elől menekülve
Dúdoltam bensőmben a Toszka dallamait
Utitársaim halk csevegése
Megidézte rég óta tervezett álmaim
A határon túl már bámészkodtam
Közben a hosszú üléstől zsibbadtak lábaim
Olasz földre érve furcsa káprázat vett hatalmába
Egyre erősödő hangokat hallottam:
Sírt a föld, sírtak a fák,bokrok, a mezők virágai
Vezetőnk megszólalt Doberdó közelében járunk
Társaim közül többen csendben imátkoztak
Hány özvegy, hány árva kereste jövőjét
Fájdalmukat felfalta a növekvő éhség
Békés nemzeteket húzta karóba
A lövészárkok halált osztó sikolya
Egykor barátok voltak
Egymás kultúrájáért rajongtak
Ki tette ,s miért küldték Őket a tüzvonalba
A halált osztó kiméletlen gyilkos katlanba
Pedig a két nép közös ellensége volt a Habsburgoknak
Kik Cavaradossit,a magyar nép fiával együtt áldozták a halálnak
A Toszkán föld gyémánt csillaga
Firenze, Lucca, Pistoja
Látványa negyven fokban is ámulatba ejtett
Mely az Uffici képtár mesevilágába rejtezett
Majd jövetelünk célját a Puccsini fesztivált,
Mire a Toszka előadása,tette fel a koronát
A hazatérő utat megváltoztatni nem lehetett
Ezért buszunk ismét Doberdó mellett vezetett
A korán kelés,a fáradtság álomba szenderített
Melyben a sírok megnyíltak
A hősi halottak a sírból kiszálltak
Fülsiketítő hangon ordították
Miért- miért szülték Európában
A pőrére vetkőzött emberi létet,s a halált
A politikusok csak a hazaszeretetre hivatkoztak
Pedig a hatalomért a pénzért, a hódításért
A világ újrafelosztásáért, a burkolt Isten tagadásért
Áldozták mindkét oldalt életüket vérüket
Ez volt a sátán intelligenciája
Mely a ma emberének is bálványa
Ebből születtek a későbbi háborúk
Az izmusok, az agresszorok a diktátorok
Ahagy távolodtunk fájó emlékeinktől
Felébredve úgy éreztem a föld ismét dalolni kezd
Daloltak a fák, bokrok a mezők virágai
A szőlők, a narancsligetek,a mediterrán fák árnyai
Itthon békés nyugalom várt,
S maradt ajándékul az emlékezés
S tegyünk tanuságot a békéért,a szeretetért

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Elszállt a nyár

 Ó, hát mégis megtörtént.  Odalett.  Vége.  Nincs tovább.  Elment némán.  Elhagyott hűtlenül,  az idei nyár, az a csalfa.     Hiába volt a sok kérés,  Könyörgés.

Teljes bejegyzés »

Majd egyszer

Edit Szabó : Majd egyszer Majd egyszer nem látom kezed, majd egyszer elfelejtelek, tisztelet hiábavaló, bennem élt, de elkoptatott! Tán’ bennem lehet a hiba, „Ősz

Teljes bejegyzés »

A Határ- szikla átka

A Határ -szikla átka   Éhes, vad Énekes rohant a sárban,Szennyet dobált a digitális lázban,Úgy üvöltött az internetes éjben,Mint ki megfagy a magányos sötétben.Tépte a

Teljes bejegyzés »

Fénypontok

Ragyognak éjjel. Ragyognak nappal. Hangjegyekkel gyógyítanak.   Égő dallamok Ritmusa gyullad. Akkordok tánca fullaszt.   Metálos fénypontok. Füstölő hangszerek. Szétáramló zene.   Nyári éjszakán felébresztik

Teljes bejegyzés »

A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »