Doberdó

Versenymű
Úton Toszkána felé haladva
A beszürődő fénnyalábok elől menekülve
Dúdoltam bensőmben a Toszka dallamait
Utitársaim halk csevegése
Megidézte rég óta tervezett álmaim
A határon túl már bámészkodtam
Közben a hosszú üléstől zsibbadtak lábaim
Olasz földre érve furcsa káprázat vett hatalmába
Egyre erősödő hangokat hallottam:
Sírt a föld, sírtak a fák,bokrok, a mezők virágai
Vezetőnk megszólalt Doberdó közelében járunk
Társaim közül többen csendben imátkoztak
Hány özvegy, hány árva kereste jövőjét
Fájdalmukat felfalta a növekvő éhség
Békés nemzeteket húzta karóba
A lövészárkok halált osztó sikolya
Egykor barátok voltak
Egymás kultúrájáért rajongtak
Ki tette ,s miért küldték Őket a tüzvonalba
A halált osztó kiméletlen gyilkos katlanba
Pedig a két nép közös ellensége volt a Habsburgoknak
Kik Cavaradossit,a magyar nép fiával együtt áldozták a halálnak
A Toszkán föld gyémánt csillaga
Firenze, Lucca, Pistoja
Látványa negyven fokban is ámulatba ejtett
Mely az Uffici képtár mesevilágába rejtezett
Majd jövetelünk célját a Puccsini fesztivált,
Mire a Toszka előadása,tette fel a koronát
A hazatérő utat megváltoztatni nem lehetett
Ezért buszunk ismét Doberdó mellett vezetett
A korán kelés,a fáradtság álomba szenderített
Melyben a sírok megnyíltak
A hősi halottak a sírból kiszálltak
Fülsiketítő hangon ordították
Miért- miért szülték Európában
A pőrére vetkőzött emberi létet,s a halált
A politikusok csak a hazaszeretetre hivatkoztak
Pedig a hatalomért a pénzért, a hódításért
A világ újrafelosztásáért, a burkolt Isten tagadásért
Áldozták mindkét oldalt életüket vérüket
Ez volt a sátán intelligenciája
Mely a ma emberének is bálványa
Ebből születtek a későbbi háborúk
Az izmusok, az agresszorok a diktátorok
Ahagy távolodtunk fájó emlékeinktől
Felébredve úgy éreztem a föld ismét dalolni kezd
Daloltak a fák, bokrok a mezők virágai
A szőlők, a narancsligetek,a mediterrán fák árnyai
Itthon békés nyugalom várt,
S maradt ajándékul az emlékezés
S tegyünk tanuságot a békéért,a szeretetért

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »

Ki is vagyok én?

  Csak egy szkafanderbe zárt szelíd pillangó, Kinek szívét most elrejté a zimankó. Ki Ady, Babits és Radnóti függője, Pont az, ki saját története főhőse.

Teljes bejegyzés »

Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »