Távozás

Távozás

(Nagymamám emlékére)

Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk,
Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát.
Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont.
Távolba nézve vonat alak sejlik, mint a szürke köd magába font.

A közeledő szerelvényt fekete mozdony húzza,
A kocsik színét az élet már tarkára mosta.
Látni ott keserűt és szépet, borút és derűt,
Hangosan pöfög a gép, húznak messzire a lóerők.

A színkavalkád utolsó ülésén egy ráncos arc figyel,
Tekintete a kocsi ablak tükrében mélyed el.
Ő már mindent ért, nagyokat nevet,
S könnyes szemmel az ablakból még utánam integet.

Kürtölve, füstfújással, sietve halad a vonat,
S csak a piros zártárcsa jelzi: a szeretet az, ami örökre itt marad.

Kőnig Eszter
Author: Kőnig Eszter

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Nem tudok aludni

Most azért vagyok még fent, s írom versem vakon, Mert a Hold világít be az ablakon. Vagy az talán csak az egyik indok, Lehet a

Teljes bejegyzés »

Celeb

Celeb Több mint két hete nem keres senki.Jó,nem én lettem az első,de ott voltam a döntőben. Most itt rohadok a lakóparkban.Még az elején volt egy-két

Teljes bejegyzés »

Ahogy a hó hullik

Ahogy a hó hullik a tűzre, Úgy hullik a könnyem a sós földre. A komor pusztában hiába nézek. Semmi sem moccan, vagy fut szerteszéjjel. Ó,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Népirtás

Rózsa Iván: Népirtás Most már „ügyesebben” irtják a népet: Sunyin, és nem látványosan… Akiknek védeniük kellene az emberiséget: Naponta elárulják, alattomosan… Még ünnepeltetik is magukat

Teljes bejegyzés »

Mária édesanyánk

Edit Szabó : Mária édesanyánk Szívem hozzád emelem Édesanyám, arcodról sugárzik szent ártatlanság, -Fogadd el kérésem,szeress engemet, mint szeretted egyetlen gyermekedet! Tökéletes asszony vagy, az

Teljes bejegyzés »