Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez
A lányom szeméből feltekint rám az
anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki,
felém hullámzik és mégis távol marad
az a zöld fóliával védett tenger.
Az asztalon evőeszközök; kés, villa
s egy dugóhúzó a szellem palackjához,
már csak a barlang hiányzik a meséhez
nekünk… a palack öblös mélyeként
meg szolgáljon ez az isteni
ígéretekkel teli sörösüveg.
Az utcán rakodómunkások. Hátukat
a Nap vizsgálta imént tüzesebben,
bebújt harangként ingázó nadrágjukba,
s nagy fehér petúniákká duzzasztotta az
ingüket. Egy bakelitlemez perdül kettőt
a járdán, s ahogy kettőt koppan a köveken,
a koppanás helyén fekete hangjegyek
sírkeresztje rajzolódik rá az aszfalt kemény
bordázatára. A hársfa – fölötte hintázva –
már napernyőit bontja, s a fekete
sírkeresztre egy fényszalagokkal körbevett
Madonnát ereszt rá. A rakodómunkások
mind köréje gyűlnek. Az egyik kötelén lazít,
a másik izmait ereszti most lazábbra;
nadrágjuk szárán a harang hangokat keres,
s a nagy fehér petúniákon is feltűnik
egy-egy fényszalag. Majd a bakelitlemez
fekete magányába is beszüremkedik a
fény, s ahogy végigfut a karcos vonalakon,
egyszer csak megszületik a zene.
Előbb csak csecsemő, magába töltene
minden lármás hangot, aztán útjain
ütemet, mértéket tanul, majd a
kamaszok haragjával borít ki
magából minden régebbről valót.
S mikor már felnőtt lesz ő is, a zenéről
úgy hullik le minden fólia, ahogy a
lányom és anyám szemében is takarás
nélkül hullámzik a tenger. Ő most már
a legteljesebb önmaga. S ekkor a
rakodómunkások fehér petúniái a
lehető legnagyobbra nőnek,
míg el nem éri lelkükben a boldogság
azt a sok-sok fényszalagot, mely a
Madonna testéhez fűzi őket. S aztán
elcsendesül a lemez, a fekete
sírkereszt ráfekszik az aszfalt
kemény bordázatára, a Madonnát
visszaálmodja magába a hársfa, és
a rakodómunkások az izmaikat
csomósabbra, feszülősebbre kötik.
Author: Juhász Anikó
Juhász Anikó Három meghatározó város van az életemben: Budapest, Kecskemét, Szeged. Mindegyikben otthon is vagyok, s megtapasztaltam az idegenség érzetét is. Vagy azért, mert túl korán el kellett jönnöm, vagy mert a város perifériájára szorultam, vagy mert felnőttként érkeztem oda, s hiányoztak a gyermekkor tartólécei. Feszültség, zárkózottság – ugyanakkor sokfelé, de főleg a költészet és a filozófia felé hajló kíváncsiság… Az első publikációk az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódnak (történelem-német nyelv és irodalom, majd filozófia szak). 1991-től megjelennek az első versek is (Újhold-Évkönyv, Magyar Napló, Holmi, Pompeji, Tiszatáj, Parnasszus, Látó, Vigilia, Napút, Új Forrás stb.). Szerzője vagyok továbbá számos könyvnek, tanulmánynak, folyóiratcikknek. Mindenekelőtt az élet- és egzisztenciafilozófiák tárgykörében jelentek meg publikációim magyar, német és spanyol nyelven – itthon és külföldön. Az első verseskötetem egy pályázati sikerhez kötődik (Napkút, Kortárs irodalmi alkotások, 2011). Címe: Üvegfalak, bádogtetők (2012, Napkút). Két fő ciklusra tagolódik (anyaciklus, apaciklus). Ugyanabban az évben más tematikával megjelent Kék repkények, bukott angyalok c. verseskötetem is, szintén a Napkút Kiadó gondozásában. Két évvel később, a könyvhét idején adták ki, Istenem, Duinóban a sirályok… c. verseskötetemet (2014, Napkút), és most (2016) van megjelenés alatt a Telefonom hangok háza c. gyermekverskötetem (Napkút). Több országos verspályázaton díjaztak (pl. Jókai Színház, Lovak, lovakról, lovakhoz c. pályázat;...