Simogatás

Simogatás

Letérdelt az ágy elé, keze lassan végig siklott a takarón. Felesége hálás tekintettel nézett rá és nagyot sóhajtott:
– Ez nagyon jó.
– Tudom – válaszolta halkan és egy csókot lehelt asszonya arcára.
– Folytasd, olyan jó. Megnyugtat.
– Tudom – ismételte gyengéden, kezét a paplan alá csúsztatva.
Először a lábakat kezdte masszírozni. A talpakat, a lábujjakat, a térdeket. A combokat nagy óvatossággal cirógatta, nehogy felhorzsolja a lilára dagadt seprűvénákat.
„Milyen selymes még mindig a bőre.” – gondolta magában és felsejlett előtte az első érintések gyönyöre. Fiatalok voltak, szerelmesen bújt a lányhoz, de hamar kosarat kapott. A lány nem engedett, csak simogatni hagyta magát. Forró, izgalmas pillanatok, buja vágyak játéka az arcon, a háton, a combokon. Rég volt, mégis mindennap átéli azokat a perceket. Minden érintés, minden simogatás ugyanazt váltja ki belőle ma is, ahányszor csak a feleségéhez ér.
– De jó, ne hagyd abba! – kérlelte asszonya, megszakítva a szép emlékeket.
– Eszemben sincs. – súgta kedvesen és keze finoman érintette meg a melleket. Gyengéden tapintotta ki a mellbimbókat. De a vágy helyét ismét az emlékezés váltotta fel. Szeme előtt látta az első érintéstől ágaskodó vágyakat, a szoptatásoktól meggyötört, fájdalmasan összeránduló, duzzadt kebleket, a vizes borogatást, mely enyhítette az anyai örömök kínjait.
„Mennyi fájdalom és mégis milyen boldogság, ha anyává lehet a test.” – villant át agyán a gondolat, ahogy a felesége hasára tévedtek ujjai. Félt hozzáérni még ma is, pedig hány éve már, hogy felvágták a gyönyörű bőrt egy méhen kívüli terhesség miatt. Csúnya heg maradt utána. Hányszor vigasztalta, neki nem számít a látvány, csak az a legfontosabb, hogy a felesége, a gyermeke anyja él! Hiába győzködte, látta, hogy asszonykája minden szeretkezés előtt szemérmesen eltakarja a hasát. Félve adta át magát a gyönyörnek, nem akarta elhinni, hogy ő, a férje, a jóságáért és önmagáért szereti. Akkor kezdett feloldódni és kibékülni saját magával, miután a második fiút a világra hozta.
– Még mindig összerándulsz, ha hozzáérek a hegekhez – súgta a felesége fülébe, de az asszony nem válaszolt. Csukott szemmel, arcán fáradt mosollyal álmodott. Sokat szenvedett teste ernyedten pihent a férfitenyerek simogatásában.
Óvatosan eligazította a paplant és felállt. Kiment a konyhába, leült az asztalhoz. Könyökére támaszkodva, tenyerét az arcára szorítva, némán bámult maga elé. Nem gondolt semmire, csak a tenyere melegét akarta érezni. Azt a melegséget, mely az imént a szeretett testet járta végig, könnyíteni az utolsó perceket, azt, ami ezután pokollá fogja tenni a rá váró magányos éveket.

Szolnoki Irma
Author: Szolnoki Irma

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam. 2015-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem. 2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, egyszer második, kétszer  harmadik helyezést is kaptam. 2018. évi az Év prózaírója választáson 3. helyezett lettem. Az Irodalmi Rádió antológiáiban rendszeresen helyet kapnak a novelláim. Nagy megtiszteltetés, hogy blogszerzőként is a közösség tagja lehetek. 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában megjelent Novellák címmel első könyvem, mely 37 válogatott írásomat tartalmazza és részt vesz az 2021. évi Ünnepi Könyvhéten is. 2016-2020-ig tagja voltam a Gödöllői Városi Könyvtárban működő IRKA irodalmi közösségnek. Az írásaim felolvasó esteken szerepeltek és az írókör antológiáiban is megjelentek. 2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot. 2020-ban A Debreceni Nagycsaládosok Egyesületének „Mosolyvirág”  Életmese írói pályázatán harmadik helyezést kaptam. Három antológiájukban válogatták be a novelláimat. 2020-ban a COVID járvány miatt több antológia kiadása is meghiúsult. de a Jelek antológia, benne a Szavak című novellámmal megjelent. 2021-ben önálló facebook oldalt nyitottam...

0
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. Fájdalmasan szép írás. Köszönöm, hogy olvashattam.

  2. Azt hiszem sikerült bemutatni azt a szeretetet/szerelmet, amire minden nő vágyik. Köszönöm az élményt, hogy olvashattam.

    További sok sikert.

    Üdvözlettel

    1. Köszönöm szépen kedves szavaidat! További sok sikert Emese!
      Üdvözlettel, Irma

Hozzászólás a(z) Szabó Edit bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »