Télapó mindig jő…

Télapó mindig jő…

Csengettyű hangja szól,
fény árad ablakból,
kíváncsi kis szemek
kémlelik az eget,
Télapó, merre jársz?
– gyerekhad téged vár.

Fény csillan az égen,
a csillagösvényen
már paták szikráznak,
manók kalimpálnak,
nagy kalandra vágyók
a rénszarvas szánkón.

Ezüstös varázzsal,
tűzpiros palásttal
Télapó integet,
rejteget kincseket,
tele a puttonya,
cipeli szuszogva.

Van benne minden jó,
mozdony és kishajó,
gyöngyfűző lányoknak,
kispárna álmoknak,
Mikulás csokiból,
ehető dominó.

Tiszta kis cipellők,
csizmák – az ünneplők
ablakba kitéve,
mennyi sok ígéret
– Télapó, jó leszek! –
mondja sok kisgyerek.

Nincsenek vesztesek,
csillognak a szemek,
nem mese, nem álom,
Télapó a szánon,
ho-ho-hó, figyelj jól,
mesélek magamról.

Reggel, ha ébrednek,
remegő térdekkel
futnak az ablakhoz,
mosoly az ajkakon,
remény a szívükben,
hitük a lelkükben.

Érzik, hogy varázslat,
hisznek a szavának,
telnek az esztendők,
mindig lesz száncsengő,
emléke itt maradt,
csilingel a harang.

2018.november

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Délibáb

Nem hiszek a szemeimnek. Itt áll előttem a forróságban. Képtelen vagyok felidézni, hogy kerültem ide, egyáltalán hol vagyok. Előttem és mögöttem végtelenül hosszú út, melyen

Teljes bejegyzés »

Vaku

-Minden rendben? Kérem, ne idegeskedjen, nem az ön műtéte lesz az első.   -Ó, de kedves, galambom! Egyáltalán nem vagyok ideges. Inkább izgatott. Szeretném, hogy vége

Teljes bejegyzés »

Ketten haltunk meg akkor…

Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána.

Teljes bejegyzés »

Kinek adhatom át?

Öregszem, és már nem halogathatom azt, amit meg kell tennem, amire egyébként már régóta készülök. Nem akarok feldolgozatlan családi titkot hátra hagyni, pedig nem az

Teljes bejegyzés »

Az esőcsepp dala

  Az esőcsepp dal Eső hull, ázik bús határ, a lét ma szürke, szót se szól, a csepp az ablakon megáll, s majd elindul, mint

Teljes bejegyzés »