Télapó mindig jő…

Télapó mindig jő…

Csengettyű hangja szól,
fény árad ablakból,
kíváncsi kis szemek
kémlelik az eget,
Télapó, merre jársz?
– gyerekhad téged vár.

Fény csillan az égen,
a csillagösvényen
már paták szikráznak,
manók kalimpálnak,
nagy kalandra vágyók
a rénszarvas szánkón.

Ezüstös varázzsal,
tűzpiros palásttal
Télapó integet,
rejteget kincseket,
tele a puttonya,
cipeli szuszogva.

Van benne minden jó,
mozdony és kishajó,
gyöngyfűző lányoknak,
kispárna álmoknak,
Mikulás csokiból,
ehető dominó.

Tiszta kis cipellők,
csizmák – az ünneplők
ablakba kitéve,
mennyi sok ígéret
– Télapó, jó leszek! –
mondja sok kisgyerek.

Nincsenek vesztesek,
csillognak a szemek,
nem mese, nem álom,
Télapó a szánon,
ho-ho-hó, figyelj jól,
mesélek magamról.

Reggel, ha ébrednek,
remegő térdekkel
futnak az ablakhoz,
mosoly az ajkakon,
remény a szívükben,
hitük a lelkükben.

Érzik, hogy varázslat,
hisznek a szavának,
telnek az esztendők,
mindig lesz száncsengő,
emléke itt maradt,
csilingel a harang.

2018.november

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem. Mostantól ám mindent szabad! Mindent, mihez kedvem szottyan, Mert az idő hopp hogy szalad! Perdülhetek bárhol táncra. A kertben vagy utcán,…téren. Barátnőkkel

Teljes bejegyzés »

Állatkerti séta/Szójáték

Ott van erős fény, ahol nap. Sétáljunk egy nagyot holnap! Csapat buszon, ni, ücsörög. Falu neve éppen Csörög. -Add át néninek a helyet!- Nevetgélnek csak

Teljes bejegyzés »

Marhajó mese

Macskaköves egér úton Zötykölődtünk mi csak némán. Malacunk volt! Potyázhattunk. Feküdhettünk hátul szénán. Kutya hideg volt már.  Este. Mellettem egy buta liba. Egye fene, bújjunk

Teljes bejegyzés »

November

Ragyog a nap, de oly erőtlen, Mégis jólesik melege. Pedig a november, valljuk be, Az év mostoha gyereke. Szürkés, borzong tőle az ember. Ruháját rég

Teljes bejegyzés »

Ne kérdjem!

Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban

Teljes bejegyzés »

Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’  el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,

Teljes bejegyzés »