Rózsa Iván: Harmadik kerület
Nem kell már messze
Menni – új vásárcsarnok:
Békásmegyeri!
Rómaifürdő,
Csillaghegyi Árpád-strand:
Megannyi élmény!
Aquincum, Fő tér,
Krúdy-negyed és Kéhli:
Óbuda régi!
Eshet itt eső
Varga Imre esernyős
Hölgyecskéinek!
Trófeát szerez,
Meg pompás ételt-italt
A vendégsereg!
Nemhiába állt
Meg anno postakocsi,
Bécs felé menet!
Történelem és
Lakótelep összefér:
Ez Flórián tér!
Közelben kocsmák;
Piacnál a híres Pléh,
S Örökrangadó!
Mégis a prímet
A patinás borozó:
Flórián viszi!
Aki nem hiszi;
Járjon utána, s látja:
Óbuda várja!
Itt idő megáll:
Nyaranta és telente;
Mindig fesztivál!
Ősi és modern;
Rom, kocsma, történelem:
Megfér egy helyen!
Textilmúzeum,
Egykori Goldberger-gyár:
Látogatót vár…
Társaskör-koncert,
Budapest Galéria,
Kiscell – kultúra!
Múzeum-sziget;
Tisztelet Kassáknak és
Vasarelynek!
Zichy-kastélyban
Nevezetes kert, azám:
Kobuci, komám!
Korcsolya pálya,
Sátrak; Fő téren tolong
Fiatal és vén…
Szentháromság és
Szobrok, meg forralt borok,
Advent idején…
Amfiteátrum:
Kereszténynek vesztőhely,
Nézőnek cirkusz…
Óbudán kettő:
Itt harcoltak oroszlánok,
Gladiátorok…
Ma turistáknak
Becses látványosságok,
S egyéb programok…
„Rabszolgavásár”,
Floralia ünnepén,
Cserépszavazás…
Meg még annyi más:
Hagyomány és haladás,
Ó-realitás…
Ősi kerület;
Sosem jár el az idő
Óbuda felett!
Pécs, 2019. december 2.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
