Magasnak tűnik a
Fal,még úgy tűnik
át lehet látni.
De tél van, sűrű
a köd, nagy a hó.
Már megszólalt a
pacsirta,de nem
nyílik még az
ibolya.Rejtély
mikor tisztul a
kép,mikor közel
a távol? Meddig
nézhetek még?
Hol a határ és a
vég? Minden
bizonytalan,de
van,ami biztos,
szerencse vagy
nem, hogy számunkra
mindez titkos.
Ami fontos:az ittmost.
Mert vissza már
minek, előre meg
veszélyes nézni.
Egyedül a gyerekek
szemében érdemes
keresni a miérteket.
Magamat látom egykor,
még bíztam,hittem. A
fájó, hogy visszaút nincsen.

Author: Rinyu Gáborné
Rinyu Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője. Egy kedves barátnőm bíztatott életem egyik legnehezebb szakaszában, hogy vezessek naplót, írjak le mindent, ami foglalkoztat. Megfogadtam a tanácsát, s egyre többször fogtam tollat. A terápia bevált. Másik tanár barátnőm, aki egyben kolleganőm is volt anno, s közben folyamatosan foglalkozott másik szakterületével a pszichológiával – ismervén írásaimat – 2008-ban a budapesti Accordia Kiadó irodalmi pályázatára hívta fel figyelmemet. Így, annak téli, nyári antológiáiban volt szerencsém nyomtatott formában viszontlátni írásaimat, s barátaimat és családomat megajándékozni.