Puccini Fesztivál.
Úton busszal Toszkána felé
Az ablakon beszűrődő
Fénnyalábok elől menekülve
Puccini Toszkájának dallamait
Halkan dúdolgattam
Útitársaim halk csevegése
Megidézte régóta tervezett álmaim
A határon túl már bámészkodtam
Közben a hasszú üléstől
Zsibbadni kezdtek lábaim
Olasz földre érve furcsa káprázat
Vett hatalmába
Dalolni kezdtek a fák, bokrok
A mezők virágai
A szőlők, a narancsligetek
A mediterrán fák árnyai
Majd egyre beljebb haladva
A kedves dallamok elhaltak
Fájdalmasan ismét felhangzottak
Sírt a föld, sírtak a fák, bokrok
A mezők virágai
Vezetőnk megszólalt:
Háborűs emlékhelyek
Közelében járunk
Társaim közben
Csendben imátkoztak
Hány özvegy, hány árva kereste jövőjét
Fájdalmukat felfalta a növekvő éhség
Békés nemzeteket húzta karóba
A lövészárok halált osztó sikolya
Egykor barátok voltak
Egymás kultúrájáért,rajongtak
Ki tette, s miért küldték Őket a tűzvonalba?
A halált osztó kiméletlen
Gyilkos katlanba?
Pedig a két nép
Közös ellensége volt a Habsburgoknak,
Kik Cavaradossit a magyar nép fiaival
Együtt áldozták a halálnak.
A Toszkán föld gyémánt csillaga:
Firenze Lucca Pistoja
Látványa negyven fokos hőségben is
Ámulatba ejtett
Majd az Uffici képtár
Mesevilágába rejtezett.
Jövetelünk célja
A Puccini fesztivál
A Toszka előadása
Tette fel a koronát
A hazatérő utat
Megváltoztatni nem lehetett
Ezért buszunk ismét
A háborús emlékhelyek
Mellett vezetett.
A koránkelés, a fáradtság
Hamar álomba szenderített
Melyben a háborús sírok megnyíltak
A hősi halottak a sírból kiszálltak
Fülsiketítő hangon vádoltak.
Miért, miért szülték Európában
A pőrére vetkőztetett
Emberi létet, s a halált?
A politikusok csak a
Hazaszeretetre hivatkoztak
Pedig a hatalomért
A pénzért, a hódításért
A világ újrafelosztásáért
A burkolt Isten tagadásért
Áldozták mindkét oldalt
Életüket, vérüket
Ez volt a sátán intelligenciája
Mely a ma emberének is bálványa
Ebből születtek
A későbbi háborúk
Az izmusok az agresszorok
Ebből születtek a diktátorok
Ahogy távolodtunk
A fájó emlékektől
Felébredve úgy éreztem
A Föld ismét dalolni kezd
Daloltak a fák, bokrok
A mezők virágai
A szőlők a narancsligetek
A mediterrán fák árnyai.
Itthon békés nyugalom várt,
S maradt ajándékul
Az élmények mosolygó oldala
Ezért tegyünk tanuságot
A békéért, a szeretetért..
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
