Részegek álmát aluszom én,
S ébredve nem egyszer láttam
Orromból kifelé szakadni vért,
Amilyen erővel hánytam.
Pezsgős ünnepek nagy gyönyörét
Éneklem kiégve a mában.
Messzi tengerpart, napsütött ég,
Sorsom telében a vágyam.
Eleve elrendelt élet terén
Hányszor magamba szálltam,
Istent kérdeztem, s Nála lelém
Új hitem „Mindig tovább!”-ban.
Felszabadító vaksi remény
Ha feltünedez, jaj a lázban,
Életörömnek sok literét
Mossák bent koponyámban.
S az akadémiai méla beszéd
Ha lelket kaphat a számban,
Életem célját és örömét
Leli meg szívem az árban.
Ó, de a fájdalom még a gyengéd
Pillanatokban is áthat,
Mert látom magamban, látom biz’ én
Más magam, hogy magyarázzam?
Ashura ünnepét hát megülöm én,
Kard vágja fejem és hátam,
Csendes magányba édes reményt
E pogány gondolat áraszt.
Szélfútta tájakról származom én,
Vad szelük csontomig áthat.
Emberirhámban vacogva mégis
Szép színe van a napsugárnak.
(2019)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.