A születésnap.

 

Már nagyon várta szeretett unokáit! Tudta, nem felejtik el a 95. születésnapját. Azért egy kicsit bizonytalan volt, nem akarta hitegetni magát. Miért lenne olyan fontos nekik? Ő, már csak egy vénember. Milyen jogon merte feleségét több mint tíz évvel túl élni? Olyan jól meg voltak együtt! Ő mindig korán kelt, hagyta párját reggel aludni, amig jól esett neki. Észrevétlenül osont ki a szobából minden reggel.

A pékség nem messze volt tőlük és reggel ötkor kinyitott a kenyérbolt, hat órakor pedig az élelmiszer bolt. Mire felesége ébredezni kezdett, a tejet felforralta, a friss és meleg kenyeret meg kente vajjal, sőt, a cikória kávét is megfőzte, hiszen nincs jobb a reggeli meleg kávénál!

Ilyen gondolatok jártak agyában, mikor lánya benyitott szobája ajtaján. Fel tetszett ébredni? -kérdezte szokás szerint.-

Hogyne lennék fent, hiszen tudom, ma jönnek a gyerekek! Felelte boldogan, de izgatottan! Neki ezek a napok voltak az ünnep napjai, bármelyik unokája jött családostól.

Még így beszélgettek, nyílt a kapu és betolatott az autó az udvarra. Unokája, unokamenye és egyik dédunokája boldogan ölelték át. De, ez nem olyan volt mint máskor! Volt benne valami különleges, megfoghatatlan tisztelet és csodálat. A lánya sem úgy ment reggel a szobájába jó reggelt kívánni. Volt a levegőben valami titokzatosság!

Azt tudta, másnap lesz 95 éves, de, az csak holnap lesz, addig még van egy nap! Mire felöltözött, a konyhában az asszonyok javában dolgoztak. A húsleves, legalább 15 literes fazékban főtt. Két hatalmas tyúk benne, karajcsont, pulykanyak. Mi lesz itt gyerekek lagzi? Valami ilyesmi, felelte unokája!

Következő percben kocsi zúgására figyelt fel. A ház előtt három autó állt meg egyszerre. Az egyiket megismerte, a fiáé volt. Biztos volt benne, hogy ők is eljönnek felköszönteni. De, kié a másik kettő? _ Sőt, egy harmadik kocsi is befutott. Ekkor a kíváncsiság már nem hagyta nyugodni és kiment a kapuba. Legalább, tizenöten tartottak felé. Mindenki mosolygott, ölelték, csókolták! A dunántúli unokák családostól! Még, a meghalt unokájának a felesége is eljött!

Felnézett az égre és magában, könnyes szemmel kérdezte feleségét: Látod Anyu, mennyien lettünk? Te, ezt már nem érted meg! Két gyerek, három unoka párjával és nyolc dédunoka.

Időközben a fiatalok a szőlőlugas alatt összetolták az asztalokat. Összesen húszan lettek.

Már nem tudta az eseményeket követni, hiszen rossz látása egyre homályosult az összegyűlt könnyektől. Először a felnőttek köszöntötték, végül a nyolc dédunoka, élen a kicsikkel, majd a három nagy lány dédunoka, kezükben a kertből szedett pár szál virággal.

Egyre csak mondogatta: „Gyertek gyermekeim! Kik vagytok? Hányan vagytok? Mikor, az egyik dédunokája elmondta Móra Ferenc: Hegedű c. versét, szem nem maradt szárazon.

Hogy is van a „Vén cigány? Mert ugye, ez a nagyapa nótája? Majd énekelte az egész család. Utána, a nagymama nótája következett: Az Akácos út, hiszen érezte mindenki, ott van köztük Ő is!

Ebéd után behívott mindenkit a szobájába és az ő meglepetése következett. Elővette a magnóját és a maga által felvett régi felvételeket kezdte lejátszani. Hogy, mik voltak ezek? Természetesen az unokák, dédunokák kiskori gőgicsléseik, óvodáskori első verselései, énekeik. Még a nagymama is énekelt nekik!

Lassan lecsukódtak szemei és mindenki lábújhegyen osont ki szobájából, hagyták pihenni és szépet álmodni. Mire felébredt, a család már útra készen állt. Este nehezen aludt el az egész napi izgalmaktól.

Másnap reggel viszont, ő volt aki lábújhegyen ment lánya szobájába és átölelve, össze-vissza csókolva kérdezte: Ezt, hogy csináltad? Hogy tudtad ilyen titokban összehívni az egész családot az ország másik végéből?

 

 

 

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Félig ajándék

Mint érett gyümölccsel roskasztott fa ágait, Kitárt karom harminc év súlya húzza lefelé. Sorsom nyújtva felejtette ajándékkal nekem telt markait S te bennük maradtál, félig

Teljes bejegyzés »

Elfelejtett álmok

Edit Szabó : Elfelejtett álmok Rózsaszín szárnyak a felhős égen Mind egy -egy féltő gondolat, Elfelejtett álmok ? Még az is lehet ” Szikrázva szór

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Rodé Klára

Reggel az óceán partján

  Reggel az óceán partján Ma csupán a partot figyeltem, megpróbálom elétek varázsolni a látványt. Tenerifén minden évben valami más vonja magára a figyelmemet. Számomra

Teljes bejegyzés »

Boldogok, akik szomorúak…

Boldogok akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket Az ember tervez, az Isten végez mondja egy magyar közmondás Szomorúság önti az embert homályba ha gyakran nem

Teljes bejegyzés »