BOSZORKÁNY – de nem seprűnyélen

Kinek lelke, mint a pokol
olyan sötét fekete,
nevéből még egy betű sem
kerülhet a versembe.

Össze-vissza halandzsázik,
tücsköt-békát kiabál.
Környezetét bepiszkítja,
mozgása egy maszkabál.

Kézzel-lábbal kapálódzik,
erre néz ám arra lát;
nyelve mint a kígyó sziszeg,
amit mond, az mind csalárd.

Ne higgyétek egy szavát sem,
ha kérdez is hazudik!
Teletölti a poharát,
csalással van csordultig.

Negédesen int felétek,
kerüljétek messzire!
Nézzétek, bár szép ruhája,
lelke nyálkás és pőre!

Eljön a nap, leleplezik
csúszó-mászó életét;
hamarabb, mint magához tér,
s hogy mért tette, értenéd.

Vigyoroghat, akár vackor
az erdőben szanaszét.
Nem lesz aki szavára ad,
felfalja a közrészvét.

Budapest, 2020. február 18.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kakaós lepény

Kakaós lepény. Emlékek íze. Nagymamám sütőjében gyakorta elnéztem az üvegen át, ahogy a ruganyos és mégis omlós tészta lassan felemelkedik a tepsiben. A vaníliás cukor

Teljes bejegyzés »

Pista emlékére

Még négy éves sem voltam, amikor elmentél… Édesanyánk mesélte, hogy nagyon szerettél.   Könnyek között olvasom az emlékezéseket. Mindenki jót ír rólad, emberit, nemeset.  

Teljes bejegyzés »

Lélektakaró-2.rész

Próbált rájönni, hogy vajon mi „rondíthatott” bele a csendbe. Talán egy kóbor állat ugorhatott rá a sóderrakás tetejére dobált deszkákra? Ekkor már jó ideje az

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Szókaratés, a nagy filozófus tanácsot ad

A virágzó görög kereskedőváros, az oligarchák által irányított Miértlopolisz főterén, egy kiselejtezett hordóban élt a híres filozófus, Szókaratés. Messze földről jártak az öreg gondolkodóhoz az

Teljes bejegyzés »

Vukovári Panna | Dupla könyvbemutató

2023. november 27-én mutattuk be Vukovári Panna szerzőnk két új kötetét a Hadik Kávéházban. Örömünkre zsúfolásig megtelt az előadóterem, ahol a családtagok, barátok mellett szép

Teljes bejegyzés »

A konyhafőnök ajánlata

Kora délután volt. A rendezvényt öt órára hirdették meg, de sokan már négytől ott toporogtak, amikor kinyitották a különterem ajtaját. Az előtéri megőrzőbe értékes bundák

Teljes bejegyzés »