BOSZORKÁNY – de nem seprűnyélen

Kinek lelke, mint a pokol
olyan sötét fekete,
nevéből még egy betű sem
kerülhet a versembe.

Össze-vissza halandzsázik,
tücsköt-békát kiabál.
Környezetét bepiszkítja,
mozgása egy maszkabál.

Kézzel-lábbal kapálódzik,
erre néz ám arra lát;
nyelve mint a kígyó sziszeg,
amit mond, az mind csalárd.

Ne higgyétek egy szavát sem,
ha kérdez is hazudik!
Teletölti a poharát,
csalással van csordultig.

Negédesen int felétek,
kerüljétek messzire!
Nézzétek, bár szép ruhája,
lelke nyálkás és pőre!

Eljön a nap, leleplezik
csúszó-mászó életét;
hamarabb, mint magához tér,
s hogy mért tette, értenéd.

Vigyoroghat, akár vackor
az erdőben szanaszét.
Nem lesz aki szavára ad,
felfalja a közrészvét.

Budapest, 2020. február 18.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem és halál

Eljött a reggel, s te itt vagy velem, Tán alszol még, fejed a párnán, Tükröm lélegzetedtől párás. Féltve őrizlek, mint drága kincset. Hajad illata betölti

Teljes bejegyzés »

Megjegyezhetetlen PIN kód

Szar érzés amikor nem veszed fel, Mert nincs bekapcsolva a neted, A PIN kódod pedig sose jegyzed meg, Minden bekapcsolásnál elfelejted.   Tudom, hogy dolgod

Teljes bejegyzés »
Versek
Halászné Magyar Márta

Valentin-nap van

    Halászné Magyar Márta Valentin-nap van Valentin-nap van, vagy a naptár téved? Ajándék árus ma milliót markol? Virágból van választék olyankor, e nap jó,

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „bolondos verzió” A szerelem nem mindig komoly, néha olyan, mint egy jó vicc – egy csók, amitől leesik az állam,

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „fiatal szerelem, szenvedéllyel” A szerelem mikor még meg sem érintettél, de már éget a vágy – mintha minden részem téged

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „vágy és vonzalom” A szerelem nem mindig csendes ölelés, néha vad, lángoló vágy, amely más karokban keres új testet, más

Teljes bejegyzés »