Gyermekkorom örök estéje
A falu gyermekkorom egyedi szépsége,
hovatartozásom, életem örök értéke.
A nyaralás világa elvonja figyelmem,
a rám bízott libákat szem elől tévesztem.
Csalódottan, rémülten hazafelé indulok,
nagyikám a kapuban sejti miért pirulok.
Gyermeki riadalmat lát az arcomon,
megfogja kezem és vezet az udvaron.
Szülikém kitárja az istállóajtó útját,
„nézz be fiam, keresd meg a gúnárt”.
Nézem a homályban csillogó lényt,
sötétben is fehér és sugározza a fényt.
Édeském mondja „látod azt a szárnyast,
óvatos elméjén túl te nem járhatsz.”
Hazavezette kedveseit e csodálatos állat,
elül és megpihen most minden bánat.
Szégyenkezve indulok a kis konyhába,
Kedveském a vacsorát elnézően tálalja.
Nagyapám a lócán ül, bajusza mosolyog,
megtört arcán a derű játéka hunyorog.
A békesség jár-kel a fehér kis házban,
őseim alakja halhatatlan virágos szobában.
Az egek temploma zengi a harangszót,
aki hallgatja, tiszteli a Mindenhatót.
Az esti kártyaosztás felejthetetlen hangja,
hallom miként suhan minden lapja.
Beszélgetés a napi ténykedésekről,
nem feledkezik meg a múlt létezéséről.
A mesevilágban a szerény emberek imája,
a jövő felé tekint, és az életet szolgálja.
Eljött az idő, már villanyt kell oltani,
reggel a napfény jön az éjszakát bontani.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.