Gyermekkorom örök estéje

Gyermekkorom örök estéje

 

A falu gyermekkorom egyedi szépsége,
hovatartozásom, életem örök értéke.

A nyaralás világa elvonja figyelmem,
a rám bízott libákat szem elől tévesztem.

Csalódottan, rémülten hazafelé indulok,
nagyikám a kapuban sejti miért pirulok.

Gyermeki riadalmat lát az arcomon,
megfogja kezem és vezet az udvaron.

Szülikém kitárja az istállóajtó útját,
„nézz be fiam, keresd meg a gúnárt”.

Nézem a homályban csillogó lényt,
sötétben is fehér és sugározza a fényt.

Édeském mondja „látod azt a szárnyast,
óvatos elméjén túl te nem járhatsz.”

Hazavezette kedveseit e csodálatos állat,
elül és megpihen most minden bánat.

Szégyenkezve indulok a kis konyhába,
Kedveském a vacsorát elnézően tálalja.

Nagyapám a lócán ül, bajusza mosolyog,
megtört arcán a derű játéka hunyorog.

A békesség  jár-kel a fehér kis házban,
őseim alakja halhatatlan virágos szobában.

Az egek temploma zengi a harangszót,
aki hallgatja, tiszteli a Mindenhatót.

Az esti kártyaosztás felejthetetlen hangja,
hallom miként suhan minden lapja.

Beszélgetés a napi ténykedésekről,
nem feledkezik meg a múlt létezéséről.

A mesevilágban a szerény emberek imája,
a jövő felé tekint, és az életet szolgálja.

Eljött az idő, már villanyt kell oltani,
reggel a napfény jön az éjszakát bontani.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Még élünk!

Rózsa Iván: Még élünk! Mennyi, mennyi szószátyár, naplopó, cselszövő gazember! De itt vagyunk mi is, és még élünk! Budakalász, 2024. március 1. Author: Rózsa Iván

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Még mindig

Rózsa Iván: Még mindig Igaznál több a Hazug ember. Megváltó, Tényleg működtél? ! Budakalász, 2024. február 17. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Biztos?

Rózsa Iván: Biztos? Nem csak a való Lét, bizonytalan az is; Mi van odaát? Budakalász, 2024. február 16. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mágnes

Rózsa Iván: Mágnes (Három haiku) Elment mellette, És mágnesként vonzotta Magához a hölgy. Japánba repült, Hisz mágnesként vonzotta A szent hegy, Fudzsi. Japánba készülsz, Mágnesként

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Nyuszi-forradalom

Rózsa Iván: Nyuszi-forradalom Az állatoknak kell végül megmenteniük a Földet! Szavaimon bennfentes „okostojások” jót röhögnek… Lázadjatok fel delfinek, majmok, kutyák, macskák: Takarítsátok el az emberiség

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Fejlődés?

Rózsa Iván: Fejlődés? Lásd, emberiség: Hanyatlással fejlődünk! Kiirtjuk magunk… Budakalász, 2024. február 28. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek

Teljes bejegyzés »