A boldogság otthona

A boldogság otthona

 

A robogó vonatból nézem a tájat,
csodálom most is, ez egy szép varázslat.

A gőzös lassít, jelző füttyét hallatja,
megérkeztem kis falum vasútállomására.

„Erdőkertes megálló” kiáltja a női kalauz,
keblén feszesen idomul a kék blúz.

Merengve bámulok, nézem a fényeket,
de sietnem kell, mert tudják, hogy érkezem.

Az alkonyat fénye a Mikszáth utcában,
hasonló színvarázs nem létezik a világban.

Látom édesanyám gyönyörű alakját,
kitárja a kaput, várja szerető hű fiát.

Együtt indulunk a gondozott kert felé,
apám alkotása, Isten áldja meg a kezét.

A háziállatok etetése most rám vár,
hálát adok a szeretetnek, hogy erre jár.

Az esti harangszó a Mindenható hangja,
mindenki térjen most már nyugovóra.

A szürkület terelget a kis házba,
hívogat a fény a megértés otthonába.

A heti események fontossága a tét,
megszínesíti e felejthetetlen estét.

A boldogság öröme jelenik meg a házban,
az érzés örök, tudjuk mind a hárman.

A társasjáték veszteseként ülök a fényben,
de győztes vagyok, mert a szüleimet nézem.

Eljött a megérdemelt pihenés órája,
testem frissíti majd az éjszaka világa.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »