Eltékozolt lehetőségek

Eltékozolt lehetőségek

Az igazi nyereség
Az igazi barátság mosolya
Ez amit régen elveszített
Történelmünk viharos százada.
Bezárkózva búsult magányában
Bár befogadóként viselkedtünk
Szomszédainkkal nem törődtünk
Mindig két pártra szakadt nemzetünk
Hogy egyik a másikat kijátszhassa
Így külső támaszban megtalálta
Ezért ne hallgass a hamis szóra
Az emberek bizalmát elvesztette
S így a globalizáció bekebelezte
Az önző egyéni érdekek felülírta
Minden józan gondolatot felülírta
Pedig néhány bölcsünk megtalálta
A nemzet felemelkedésének útját
S mi lett napjaink nagy mulasztása
A lusztráció hazai meggátlása
A tettesek egyszer felelni fognak:
A nemzeti emlékezetben lejáródtak
Az igazi nyereség napjainkban is
Az igazi barátság széles mosolya
Ezt elvesztettük,s hasznát feledtük
Szomorú a kérdés, vissza mikor nyerjük?
Eltékozolt lehetőségek gyarapodó sora
Könyörgő imánkat az égbe kiáltja.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »